Már mikor közeledett, tudtam, hogy kérni fog egy cigit. Természetesen nem rohant le rögtön, leült kicsit távolabb, és figyelt. Öt perc múlva odalépett, nekem pedig igazam lett. Megkértem, foglaljon helyet. Láttam rajta, hogy beszélhetnékje van. Én pedig a kíváncsi emberek közé tartozom. Megtudtam, mit keres Veszprémben, és még egy rakás érdekes dolgot, amit érdemes lenne tudni a fontos embereknek is… Szerintem.

„Ferinek hívnak. Ja, 16 leszek szeptember 13-án. Mióta cigizem? Két éve, kb. Hogy kerültem ide? Megléptem az intézetből, Berényből két napja. Ja, a családnᒠvoltam otthun, Ajkán. El kellett gyünnöm. Ezek két nap után aszongyák, takarodjá’. Igen, azóta keresnek. De rühellem a GYIVIT. Otthon is gázos a helyzet. Most meséljek Apámrú? Vagy Anyámró’? Na látod… Nyócan vagyunk, úgy egyébként. A bátyám most gyütt ki a sittről. Nem, én nem akarok ott kikötni. Suli? Hah! Kilencedikes vagyok, ilyen vendéglátó-ipariba akarok menni. Az jó? Szerinted ki fog majd alkalmazni egy GYIVIS romát? Na, mindegy. Mióta vagyok intézetben? 12 évesen koldultattak először Apámék, aztán ezek meg 14 évesen bevittek. Ja, ott szoktam rá a cigire. Miből veszem? Kapunk havi 3600.- költőpénzt. Abból. Én nem tudok spórolni. Az egyik csávó összegyűjtött hatezer forintot. Nem semmi, mi? Nekem ez nem megy. Már semmi nem megy. Már egyszer bepatkánymérgeztem magamat. Hát nem megmentettek? De van itt jó kis híd is. Jól van, na. Befejezem.”

„Pedig egyszer Apám is megtámadott fejszével. Nekimentem Anyám végett. Bántani akarta. Arra nem gyütt rá, hogy én loptam a sonkát meg a kóbászt otthonró’. Ja, eladni. Amikó’ kérdezte, hol van, megmondtam, sok a purdé, megették. Ez a te buszod? Ja, akkor még ráérsz. Jól van. Én itt éjszakázom a városban. Már nincs hideg. Jól van, majd visszamegyek. Rátóton lenne jó, az egy király hely. De azt csak átmeneti intézet. Ha öngyilkos leszek, nekik írok levelet. Négy sor lesz az egész, meg egy névsor. Azoké, akiket a temetésemen szeretném, ha ott lennének. Jól van, szia. Köszi a cigit. Jót dumáltunk, nem? Igen, visszamegyek. Majd. Hello.”

Mikor elindult a busz, integetett. Meg mosolygott. Én meg gondolkoztam, mi a francot tud kezdeni magával. Otthon elmeséltem az egészet egyik kedves ismerősömnek, aki GYIVIS volt. Most három gyereke van, meg tartozása. Gyesen van, de dolgozni akar. Munkát csak a nyugdíjasoknak adnak részmunkaidőben. Meg a nem „államisoknak”. Azt tervezi, ha nyer a lottón - pedig nem lottózik -, intézetet vesz. A keneseit, és felújítja. Most úgyis a patkányoké (állítólag)…

Szedira