Valódi, méghozzá kb.41 méteres kút volt a veszprémi várkút és nem titkos folyosó, ahogy azt a legenda tartotta - derült ki a közelmúltban befejezett feltárás során. A vár-kutat egyben kitakarították a mélyben dolgozó alpinisták és barlangászok. A veszprémiek pedig most azon fáradoznak, hogy felújítsák és a turisták számára is vonzóvá tegyék a várkutat.

A hatvanas évek közepén kezdték el először a veszprémi várban, a Gizella kápolna előtt álló várkút feltárását, és kitisztítását. Akkor mintegy harminc méterig takarították ki a kutat, gyűjtötték be belőle az évszázadok során felgyűlt törmeléket, és emlékeket. A munka aztán abbamaradt, és csak most 2002. májusában folytatódott Bándi László, veszprémi műkedvelő régész inspirálására.

Bándi fő hobbija - mint mondja - az emlékhelyek kutatása, feltárása. Így nagy lendülettel és lelkesedéssel vágott bele a veszprémi várkút újbóli kiásásába, ő szervezte meg a teljes kutatómunkát. Hogy mi motiválta, arról maga mesélt lapunknak.

-Veszprémben a várnak mindig nagy jelentősége volt, s azon a magaslaton, amin annak építményei állnak, különösen fontos volt a vár vízellátása. Ezért az elmúlt századok során mindig is kérdés volt, hogy egyáltalán hogy juthattak a várbeliek vízhez, és vajon kút volt-e a veszprémi várkút, onnan vették-e a vizet, vagy sem. Képtelenségnek hatott, főleg a harcok során (például amikor háromszor is körülzárta a várost a török), hogy éjszaka szamarakkal szállították volna, vagy kézben cipelték volna fel a vizet a Séd-patakból. Mivel a várkutat ezelőtt még sosem tisztították ki, vagy ásták vissza, ezért a feltett kérdésekre csak találgatások feleltek. Emellett a városban évszázadok óta szájról-szájra jártak azok a mondák, hiedelmek, melyek szerint, a veszprémi várkútból menekülő alagút vezetett le, illetve az kincseket rejt.

A hatvanas években elkezdett és az idén be is fejezett feltárások mindezeknek próbáltak utánajárni. Ez a sok talány pedig még érdekesebbé és izgalmasabbá tette a kutatást. A munka befejeztével Bándi László lapunknak bejelentette, hogy a féléves előkészítés és a 18 napos feltárási munka eredménnyel járt, leértek 40,7 méter ásás után a kút aljára, a sziklához.

Az ásatás vezetője ma már biztosan állítja, hogy kútként működött a várkút. Bizonyítja ezt az 17 méteres kézzel kovácsolt lánc is, amelyet a kút alján találtak, s amellyel a vödröket húzhatták fel egykor. Ráadásul a víz is visszatért a kútba, ma is percenként 1-2,5 liter vizet kap. Az ÁNTSZ vizsgálata egyértelműen igazolja, hogy karsztvíz ez a víz, ami ha csecsemőknek nem is, de emberi fogyasztásra alkalmas, s napról-napra tisztul, hiszen századokon át le volt zárva a "csapja". Azt, hogy valóban karsztvízzel telik meg újra a kút, az is igazolja, hogy a visszaásással a felszín alá jutottak el, egészen a karsztvíz szintig. Később egy komolyabb vízoszlop kialakulását is várják a már kitisztított kútban, bár a vízszint már most is több méter magasan áll.

-Ezzel ugyan egy illúziót elvesztettünk, viszont ma már tudjuk igazolni, hogy ez valamikor kút volt és nem ciszterna - közölte a feltárás vezetője. Bándi László a várkút történetéről szólva korabeli feljegyzésekre hivatkozva a következőket mondta el: az első írásos nyom 1569-ből maradt ránk. A bécsi hadilevéltárban találtak a veszprémi várról egy térképet, amelyen két kis körrel jelezték a kút helyét.

Veszprém vára az egyik legrégebben lakott helye volt a városnak, feltételezhető, hogy a várkutat már sokkal hamarabb, talán még Gizella idejében, szívós, kitartó, lehet, hogy évtizedekig is eltartó munkával ásták. A várkút jelentőségét és szerepét 1767 táján veszthette el. Akkoriban építették át a püspöki palotát, amihez szükség nagyobb mennyiségű vízre volt szükség, ezért a vár keleti oldalán egy vízhúzó szerkezetet építtettek. Később ebből a víztározóból felhozott plusz vizet vezették bele a kútba.

1965-ben, az első feltáráskor a török időkig ástak vissza a kút mélyén felgyülemlett emlékekben. A legújabb visszaásás során, az eltelt időben (mintegy 40 év alatt) beledobált fémpénzeket találtak kb. fél méter vastagságban. Van köztük 1941-ben nyomott pengő, és már idei euró is. Kb. egyötöde külföldi pénz, a többi magyar, súlya mintegy három mázsa. A Veszprémi Egyetem szilikát tanszéke felajánlotta, hogy segít a pénzérmék megtisztításában.

A leletek között a sok szemét és építési törmelék mellett vannak még régi fazsindelyek, szegek, egy óntányér, egy aranymedáll, és cserépkorsók maradványai. Mind a megyei múzeum tulajdonába kerülnek, Dr.Sümeghy Pál egyetemi docens, a Szegedi Egyetem Földtani Tanszékének vezetője vállalta, hogy e leleteket megvizsgálja és elemzi. Talán ez valamilyen útmutatást, következtetést ad a kút valódi korára is.

A feltárási munkálatokat Veszprém megyei alpinisták és barlangászok végezték, mert nem veszélytelen a vállalkozás volt, ugyanis kötéllel kellett a kút gyomrába leereszkedni. Schäffer István Zsolt, a Bakonyi Barlangász Szövetség elnöke tervezte és szervezte meg a munkákat. Segítségükkel teljes felmérést kapott a város kút belsejéről. A további feladatokra önként és önzetlenül jelentkeztek a veszprémiek: nyugdíjasok és fiatalok, szakemberek és cégek. Pénzt válogattak, a leleteket mosták, vagy éppen komolyabb szakmunkákban segédkeztek.

A feltárásnak ugyan néhány napja véget ért, ám már újabb munka kezdődött, felújítják és az itt élők, valamint a turisták számára is érdekesebbé, vonzóbbá teszik, azaz feldíszítik a veszprémi várkutat. A helyi cégek ennél a munkafázisnál is saját finanszírozásban vállalják, hogy például vörös kőből újra építik a kút káváját, vagy restaurálják és visszahelyezik az 1938-ban a kútra erősített Vetési emlékkövet, és felújítják a köréje épített díszes vasrácsot. Újdonság lesz, hogy levezetik a mélybe a villanyt, így ha valaki belenéz hat reflektor kapcsol majd be egyszerre megmutatva a várkút gyomrát. Helyi kezdeményezésre a kút aljára egy fémhálót feszítenek ki, hogy eztán már könnyen lehessen tisztítani.

A munkák teljes költsége meghaladta volna az ötmillió forintot, ám több mint 60 helyi céget és támogatót sikerült az ügy mellé állítani, és a helyiek önzetlen segítségével ez az összeg csupán az ötödére csökkent. Készpénzbeli hozzájárulásként 750 ezer forint gyűlt össze, ehhez a városi önkormányzat még 250 ezer forintot adott, a többi mind természetbeni juttatás.

A felújított veszprémi várkút átadását augusztus 20-ára tervezik, hosszú távra pedig a Szent Gizella Múzeumban egy tablót kívánnak elhelyezni, amelyen a teljes feltárást bemutatnák.

(László Veronika - Népszabadság)