Egy kamasz fiú, Alan Strang (Peter Firth) szenvedélyesen rajong a lovakért. Egyszer azonban az istállóban, ahol dolgozik, megvakít hat lovat. Bekerül egy vidéki pszichiátriai intézetbe. Rendkívül zavartan, zárkózottan viselkedik. Dr Martin Dysort (Richard Burton) pszichiáternek nincs könnyű dolga.

A problémák szálai a fiú családjához vezethetők vissza. Az apa rendkívül merev, érzéketlen ember, akit csak a fegyelem, és a külsőségek érdekelnek. (Nagyon is a külsőségek. Meg is bukik, amikor fiával találkozik a pornó moziban) Az anya már bigottan vallásos, aki elzárja fiát az élet minden részétől. Alan mégis anyjától kap némi indíttatást, ő is elkezd hinni Jézusban. Apjával semmilyen kapcsolat nem lehetséges. Amikor az apa letépi Krisztus képét a falról, alatta egy ló képe bukkan elő. Alan a messiást kezdi látni az állatban. De nem csak a messiása, a szerelme, életének egyetlen értelme lesz. Így kerül abba a bizonyos istállóba, ahol szinte minden idejét tölti. Aztán felbukkan egy lány, de Alan tehetetlen vele. Messiása sem segít. Többé nincs rá szüksége.

Dr Dysort mindent elkövet, hogy a fiút visszavezesse az életbe. Ugyanakkor neki is meg kell küzdenie magánéleti válságával, hiszen házassága értemét vesztette, a feleségével semmi kapcsolata nincsen. A végén felteszi magának a kérdést. Helyesen cselekszik-e, ha Alant tényleg visszavezeti ebbe az életbe. A fiú megvalósította a saját világát és hitét. Erre nem sokan képesek. Vagy csak egy legyen a sok közül? A társadalom sajnos nem toleráns a másként élőkkel és gondolkodókkal.

Peter Shaffer, a kortárs angol drámairodalom klasszikusának egyik leghíresebb darabját, az Equus-t Sidney Lumet vitte filmre 1977-ben. Az alkotást a hét végén láthattuk a Duna Televízióban. A dráma nagyon sokáig teltházakkal ment a budapesti színházakban. Shaffernek egyébként nem ez az egyetlen színházi műve, amiből mozi készült: a nyolcvanas években Amadeus című színdarabját Milos Forman filmesítette meg.