Történelmet és latint tanított az ötvenes években a veszprémi Állami Általános, későbbi nevén a Lovassy László Gimnáziumban. Harminc-egynehány éves volt. Valami gyermekkori betegség miatt bottal járt. Mindig adott öltözetére. Tanárként, pedagógusként vagy osztályfőnökként a legkiválóbbak közé tartozott.

Hatalmas tárgyi tudását lenyűgöző tanórák keretében adta át, amelyeket szájtátva hallgattak diákjai. Ugyanakkor szigorúan visszakövetelte nebulóitól a leadott anyagot.

Történt egyszer, hogy egy diákja jelesre felelt nála egyszer történelemből. No, az ifjú úgy gondolta a következő órára nem kell készülni. Becsengetéskor valami hatodik érzéke mégis azt súgta, hogy megint felhívja a tanár úr. Előkapta tankönyvét, de csak két bekezdés elolvasására futotta, mert az óra megkezdődött. Nem csaltak érzései, ő volt az első felelő. Nos, ezt a két bekezdést hosszú perceken keresztül adta elő, különböző variációkban. Egyszer csak a tanár úr leállította: "Édes fiam, nagy gazember vagy, mára nem készültél. De tudod mit? Az érettségin is így kell." Azzal megint beírta a jelest.

Osztályfőnökként is kiemelten figyelt tanulóira. Gondosan ecsetelte az alapvető viselkedési szabályokat. Figyelt a diákok öltözködésére is. Nem lehordta őket, ha esetleg valamelyikük ruházata nem volt megfelelő, hanem elmagyarázta az akkori divat szabályait. Tanácsokat adott az olvasást illetően. (Akkor még olvastak a diákok...) Szerinte a világirodalmat ismerni kellett, de az akkor ponyvának számító vadnyugati regényeket is el lehetett olvasni, mert azokban mindig a jó győzött. Őszintén beszélt a fiú-lány kapcsolatokról is. Ez különösen jól esett a kamaszoknak, hiszen abban az időben az ilyen téma családon belül is tabunak számított.

Ma is szükség volna ilyen pedagógusokra, aki e mai hullámzó, viharos életben iránytűt ad a kölykök kezébe. Ebben az állítólagos nyílt világban is nagy merészség kell intim dolgokról beszélni. És akkor még a tudásról nem is szóltam. Brusznyai Árpádban nem csak a forradalmárt gyászoljuk.