Baseball? Mi az? Az az, amikor sok védőruha van rajtuk? Vagy a tájékozottabbak: te ütsz, vagy védekezel? Ezekkel a kérdésekkel ezerszer találkozunk és én töretlenül minden egyes alkalommal belekezdek a lehetetlen feladatba, hogy elmeséljem, milyen fantasztikus sport tulajdonképpen ez az elsőre kissé talán bonyolultnak tűnő játék.

Mi, itt Veszprémben talán még szerencsésebbek vagyunk mint azok, akik kis országunk más városaiban kezdték el űzni a baseballt, hiszen nálunk (vérbeli amatőr-sportolókhoz méltón) valóban nem a győzelem az első. Bárki, aki az 1994-es alapítás óta csatlakozott a csapathoz, azonnal érezhette, hogy nem egyszerűen egy sportklubnak lett a tagja, hanem egy remek közösségbe is bebocsájtást nyert.

Csak remélni tudjuk, hogy Magyarország összes baseball klubjában olyan remek a csapatszellem, mint nálunk, hiszen a Fireballs nem ér véget a hetente három-négy órát igénylő meccsekkel: mindig akad valami, amit együtt ünnepelhetünk, vagy ha épp uborkaszezon van, síelünk, túrázunk, napozunk, paintball-ozunk, stb...Mindezt persze együtt! Gyerekek voltunk még, amikor elkezdtük, és mégis: most, hogy a csapat jelentős része dolgozik és alapozza életét, semmi nem változott. Az izgalom a boxbaállás előtt, a győzelem édes és a vereség keserű íze, a meccsen kívüli összetartások... A baseball olyan élményekkel ajándékozott meg minket, melyeket sohasem felejtünk el.

A fenntiekkel a magyar baseball sport előtt járunk, de mi a helyzet a pályán? Nos, megjártuk mind a három osztályt, láttuk a menyországot, de a poklok legmélyebb bugyrait is betéve ismerjük. Nagy győzelmeket és kínos kudarcokat egyaránt éltünk már meg, nézzünk tehát egyet-egyet a szélsőségek jegyében: A második ligába frissen felkerült Fireballs borzalmas szezont fut, minden mérkőzésen vereséget szenvedve az utolsó helyen állunk. Megyünk Győrbe, ahol a több válogatott játékossal felálló, toronymagas listavezető Dark Horses vár ránk (otthon szolidnak mondható 25 pontos vereséget szenvedtünk tőlük...).

Hogy akkor hogy nyertünk mégis 21-10 arányban? Senki sem tudja, de azt hiszem, senkit nem is érdekel.

És végül a pokol, valamiért ismét Győrből: rájátszás az első osztályba jutásért, első meccs bukó idegenben, a második a zsebben otthon, a mindent eldöntő csatára pedig nem érkezik bíró, így a helyiek játékvezetése mellett szenvedünk 6-3 arányú vereséget. A mérkőzés utáni pillanatokat mindenki el tudja képzelni...

És mi van most? Köszi, minden rendben, nálunk játszik az ország egyik legjobb dobójátékosa, néhány tehetséges ifjoncot is bevetettünk már, támadásban hozzuk magunkat és védekezésben is egyre jobban teljesítünk.

De ami a legfontosabb: együtt vagyunk és még mindig élvezzük a játékot!

Mártha Bence