Ötven-hatvan évvel ezelőtt a magyar népesség átlagéletkora hasonló volt, mint az osztrákoké, a németeké. A miénk valamivel jobb volt, mint a dél-olaszoké, a finneké. A hazai statisztikai mutatók két évtized óta romlottak le. Ma átlagosan tíz évvel kevesebbet él egy magyar férfi, mint egy német. A nőknél ugyanez a mutató hat év a hazai hölgyek kárára.

Az utóbbi évtizedekben a műszerezettség, az orvostudomány jelentősen fejlődött. Számos új, a korábbiaknál hatékonyabb gyógyszerhez jutnak a betegek. Az eredmény mégis negatív. Dr. Rednik Andrást, a Cholnoky Ferenc Megyei Kórház Rendelőintézet I. sz. Belgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosát kérdeztük a magyar életesélyek romlásának okairól. A kiváló belgyógyász szakorvos, Dr. Rednik András nemcsak gyógyító munkájával, hanem publikációival, valamint önkormányzati képviselői tevékenységével is tekintélyt, elismerést vívott ki magának Veszprémben.

Életesélyeink romlása
– Orvostársaim többségéhez képest különvéleményem van a hazai életesélyek romlásáról. Sokan a zsíros ételekre, a kevés mozgásra, a stresszre, az elkésett orvoshoz fordulásra, a túl sok dohányzásra, mértéktelen alkoholfogyasztásra fogják az átlagéletkor romlását. Ma egy magyar férfi statisztikai átlagot számolva 64 éves korában hal meg, egy nő 72 évesen. Az említett okokban persze van igazság. Az alapvető bajt én az emberi szervezet biológiai-pszichológiai ritmusának felborulásában látom. Ha nem tartjuk be a pihenés, az étkezés, az alvás, mozgás, mozgásszünetek biológiai igényét, felborul a testi-lelki egyensúlyunk. Az emberi szervezet vegyes táplálkozást igényelne. A felgyorsult életritmus a gyorsan lakasztó húsételek fogyasztására ösztönöznek bennünket. Kevés növényi rostos táplálékot eszünk. Ez rákos betegségeket okozhat. Évente százezer magyarból 100-an szenvednek vastagbélrákban. Nyugat-Európában ennek egyharmada betegszik meg ebben a súlyos daganatos betegségben. Egyre növekvő gond a mindennapos ivás okozta szívizom elfajulás és májzsugor. A kulturált ivók is megbetegednek, akik sohasem rúgnak be. Férfiaknál napi 50 gramm vagyis 2 féldeci, nőknél 30 gramm 2x3 centnyi tömény alkohol már káros. A magyarok genetikailag keleti nép. A szervezetünk például a japánokéhoz hasonlóan kevésbé hatékonyan dolgozza fel a szeszt, mint például az indogermánoké. Dédszüleink szerényebb anyagi helyzetben mértékletesen éltek. Nem volt mindennapos a hús- és alkoholfogyasztás. Több rostban gazdag ételt ettek. Hetente egy napot pihenéssel töltöttek. Igaz, a vasárnapi templom után a kocsmában poharazgattak, esetenként mámorosak lettek, de a hét többi napján nem ittak. Pihent a májuk. Manapság sokan anyagilag megengedhetik maguknak a napi italozást, a drága húsételek állandó fogyasztását, ami visszaüt az egészségre. Megfeledkezünk a mértékletességről.
Főleg a vállalkozóknál, de a helyzetükkel elégedetlen munkavállalóknál is állandósult a stressz, amelyről bebizonyosodott: gátolja az egészséget védő immunrendszerünk működését.

Lélek és vírus
– Voltak erről felmérések…?
– Egy francia és egy amerikai csoportvizsgálatot említek. Párizsban a Sorbonne Egyetemen háromezer diákot néztek meg: közülük kik kapták meg az influenzát, kik nem. Kiderült, mindannyiuk torkában jelen volt a vírus, mégis közülük az instabil lelki állapotúak betegedtek meg. Azok úszták meg a fertőzés következményeit, akiknek jól sikerültek a vizsgái, jó szociális körülmények között éltek, stabil lelki kapcsolatoknak örvendhettek. A New York-i Egyetemen egy évtizede későn felfedezett emlőrákban szenvedőknek, akiknek nem volt esélyük a gyógyulásra, ajánlottak fel lelki felkészítő tanfolyamot, amelyet egy részük elfogadott, a többi nem. A lelki segélyben részesülők sokkal tovább éltek, mint akik nem. Közülük egy a kései műtét után 13 évvel később halt meg. – A lelkiállapot befolyása az emberi szervezet védekező képességére tudományosan mennyire bizonyított?
– Egyértelműen. Azok a sejtek, amik a fertőzéstől védenek bennünket és a vérben keringenek, kevesebben vannak és rosszul működnek, ha az embernek rosszak a lelki körülményei. Nyugaton az 1950-es években új tudomány nőtt ki, a psycho-immunológia, mely a lelkiállapot befolyását vizsgálja a védekezőképességre.
– Nálunk mikor kezdődtek a bajok, amelyek a magyar átlagéletkort lecsökkentették?
– A 70-es évek közepétől, a gmk-s időktől. Lehetőség nyílt túlmunkát vállalni a 8 órai munkaidőn túl. A fusizás gyakorlata pedig a hétvégi pihenést szüntette meg sok embernél. Nemcsak a testnek, a léleknek is szüksége van pihenésre. Ha ez nincs, felborul az immunrendszerünk és betegek leszünk.

Veszélyeztetett vállalkozók
– Ma mely társadalmi csoportok a legveszélyeztetettebbek?
– A jómódú, de szervezetüket kizsákmányoló vállalkozóké és a szegény, de helyzetén javítani akaróké. Mindkét típus túlvállalja magát, mert elégedetlen az elérhető eredménnyel. Ha nincs meg a lelki egyensúly, alvászavar, betegség a következmény. Az alvást szabályozó hormon éjjel 1 óra körül felkészíti a szervezetet a hat órai kelésre. Ha ez jól működik, reggel fitten ébredünk s kezdhetjük a napi munkát.
Az időzavar, az állandósult elégedetlenség érzése az okozója a súlyos stressznek. Bajokhoz vezet, ha valaki az egyik tevékenység közben azt érzi, már mást kellene csinálnia. Ettől ingerlékeny, türelmetlen, agresszív lesz.

Lelki önvizsgálatot!
– Mit tanácsol az önmagát túlhajszoló vállalkozóknak, menedzsernek?
– Mondjanak le az irreális vágyaikról. Tudjanak lemondani újabb feladatok vállalásáról, ha nem fér bele az idejükbe. Fontos a befelé fordulás, a lelki önvizsgálat!
Az embernek önmagára is figyelnie kell. Próbálják elérni a testi-lelki harmóniát. Lehet, hogy 10-15 százalékkal sikerül növelni a pénzügyi teljesítményt, de lehet, hogy 50 százalékkal csökken az életesély. Naponta 20 perccel korábban kelek, hogy lelkileg felkészítsem magam a napi teendőkre. Minden egyes nap kihívás, kaland, amire lelkileg felkészülten tudunk jól megfelelni. Ez a reggeli meditáció nálam az időzavar elkerülésre is szolgál. Ha megtettem a tőlem telhetőt, este nyugodt szívvel hajtom álomra a fejem és másnap fitten ébredek.