Tizenhárman járják be Galileát. Közeleg a nagy páska-ünnep. Lehet, hogy pont tizenhárom napra időzíti a tükörezüst Hold. A szám már dolgozik. Baljósan és evangéliumian – vagyis örömhíresen. Egy közülük feláldozza magát, egy pedig másként veszik el. Talán már itt 13-nyira a 13 nagy feltárulásától is felsejlik a Nagyszombat sötétje és a Húsvétvasárnap verőfénye.

A tarotkártya nagyárkánumában a 13. lap a Halál. Felesleges keresnünk rajta a feliratot. (Csak a többi lapnak van írásos neve is.) Kaszál rajta a halál. Kezek, lábak szanaszét. Az egyértelmű jelentéssel bíró szerszám ugyanúgy metéli le közrendű- és főemberek üstökét, de a földön az elveszettek tagjai közt tobzódik a szárba szökött növények sokasága.

Foncsorfrász, hogy összekerülhet Galilea, a tarot-lap – a Halál és a zöldellő mező. Hát még az, hogy a lap hordozta evangéliumiság alatt a lap misztériumának része a Skorpió jele. A ködbeveszőn régről itt maradt élőlényt merőben másként láthatjuk, ha tudunk játszani a szerepekkel. Ez a skorpió kintről egy alattomos gyilkos. Lapul a sivatag zugában és hátulról előre hajló fegyverével akárki találkozik, a halálfia. A régiek őt is alantas csúszómászónak, féregnek, viszolyogtató ízeltlábúnak tudták a felszínen, ha már csak a küllemére is gondoltak. No, és mikor belül vagyunk?

A skorpió, aki/ami bármi áron életben akar maradni. Túl kell élnie a nappali gyilkos forróságot, a dermesztő éjjeli hideget, állni kényszerül a versenyt a kevéske táplálék-esélyes élőkkel, az ügyesnél ügyesebb többi ragadozóval.
A böjtben gyakrabban kísért a halál. Hagyd. Kísértsen. Te úgy is tudod a halál úgy vég, hogy rejtelmesen bár, mégis kezdet.

A tizenhárom annak reménye, hogy a halál legyőzhető, annak viszont biztos felismerése: a halál megfékezhető!