Nagyon nagyon régen részesültem olyan élményben, amit – akár milyen hihetetlen – a jó öreg Séd mozi biztosított a napokban. Rizikónak éreztem, hogy A zongorista című Oscar díjas filmet itt akarom megnézni, de aggályaim felett győzedelmeskedett a filmről összegyűjtött tömérdek éltető kritika.

Az első meglepetést az okozta, hogy többen voltunk mint a mozi-személyzete. A másodikat pedig az, hogy nem a kamarában vetítették a filmet, hanem a nagyteremben. Aki ismeri a veszprémiek mozi-problémáját, azt tudja, mit jelent ez.

Roman Polanski megalkotta eddigi munkássága legjobbnak ítélhető művét. A zongorista Wladislaw Szpilman zongoraművész visszaemlékezésén alapuló film, műremek. Szpilman 1942-ben 30 éves volt, amikor elhurcolták családját a németek, és ő is csak egy aprócska csodának köszönhette, hogy életben maradt. A gázkamrától való megmenekülését, valamint családja elvesztését követően Szpilman folyamatosan farkasszemet néz a halállal, ugyanúgy mint a többi Varsóban maradt zsidó. Polanski maga is átélte Varsó és Krakkó bombázását és a deportálásokat, így e személyes tragédia „film-köntösbe” való öltöztetését személyes „élmények” is motiválták, mozgatták.

A film „stílusa”, egy percig sem patetikus, soha nem hatásvadász, ezzel szemben nagyon közvetlen, személyes és a megindító. A Szpilman szerepébe bújó, még szinte teljesen ismeretlen fiatal színész, Adrian Brody (aki a mendemondák szerint félig magyar származású) tökéletes választásnak bizonyult. Játéka óriási meglepetés volt számomra, és életre szóló (katartikus) élmény.

A film nemcsak drámaian, hanem nagyon érzékletesen mutatja be a varsói háborús „hétköznapokat”, a „kis gettóba” kényszerített zsidókat, valamint azt, hogy milyen út vezetett az utcai megalázásoktól, a karszalaggal való megkülönböztetéstől a deportálásokig és a marhavagonokig.

A zongorista – amellett, hogy Oscar díjat nyert – azon kevés filmek egyike, mely meg is érdemelte. A Francia Filmakadémia díjait is elnyerte, szám szerint: 7-et. A legjobb francia film, a legjobb rendező, a legjobb férfiszínész, a legjobb zene, a legjobb hang, a legjobb operatőri munka és a legjobb díszlet kategóriában.

Mindenkinek, aki érdeklődik a történelem iránt, vagy a Holocaust megszállott kutatója, netán csak egész egyszerűen egy jó filmet szeretne megnézni, szívből ajánlom ezt a Polanski remeket, melynek filmkockái hetekig kísér(t)ik még az ember lelkét.