Milyen foncsorfrász – ha tetszik kísértés – így Iker-időn Hermész szárny-sokasága! Mintha idén még pünkösd ránkszitáló áldásában is a megfakult, kifoszlott ruhájú görög isten rejtelmes visszaköszönése hallatszana: vízillatú fuvallat a hőség némaságában. Formát vagy foglalatot kap a hit és indul a természet nagy versenye. Iperedő verseny.

Ha a fű, a fa meggyalogodott a bika idején, most sietve érik eper, cseresznye, meggy és barack, most megrettenve igyekszik a gabona, az abraknak való, hogy hétre hét és méltó lehessen a kasza élére. Nő és terem minden a szabadban: Iperedő a verseny a halandóság és a halhatatlanság között. Hermész után elénk toppan a két királyfi, Pollux és Castor, az Ikrek.

Halandóságukig és halhatatlanságukig gyürkőznek egymással, ők az isteni királyfi és a földi király fia. Gyerekként azért vetekszenek, hogy méltóvá tegyék maguk anyjuknak, a szépséges Lédának a szeretetére. Később próbálgatják egymást és magukat a tusákban. Készülnek a férfi virtuskodásra és a csábításra, a lányok elbűvölésére. Aztán rájuk ront a halál; a földről fogantnak bukni, az égből fogantnak üdvözülni kellene, de Iker-időben iperedünk, tehát a halandó azon igyekszik holtában is, hogy az égbe emelkedhessen, hű fivére pedig akár a halálért is versenyre kész, csakhogy az alászálltat megmenthesse.

Pünkösd-idő Iker-időben. Iker-idő Pünkösd-időben: foncsorfrász.