Elmúlt hét kedden este két eltérő stílus bemutatásán vehetett részt az érdeklődő közönség a Német Irodalom Nagyhetén. Egy zárt világ képviselőjéről, Paul Celanról dr. Kontor István a Veszprémi Egyetem docense, míg dr. Kajtár Mária adjunktus Günter Grass, Nobel-díjas íróról tartott előadást.

Dr. Kontor István első gondolataival a hermetikus költészetet mutatta be, elmondva e lírai műfaj stílusjegyeit, mely a német költészetben 1945-ig a meghitt, bensőséges hangulatot, a gyönyörködtetést jelentette. A II. világháború után ez a fajta megközelítés teljesen eltűnt. Megjelent a lét bizonytalansága és a szöveg, ami „...ha valamit tehet, akkor provokálja, hogy gondolkodjunk!".

Dr. Kajtár Mária figyelmeztette közönségét a laikusoknak szóló előadásmódjára, amely kissé emlékeztetett minket egy tanóra megtartására Günther Grassról (a végén szerencsénkre elmaradt a házi feladat).

Grass a Bádogdob c. regényében és további munkáiban sem ír másról, mint a háború utáni meghalt és kialakult érzésekről, a katasztrófáról, amit a háború okozott a németeknek és a világnak. Nem mellékesen e regényt tartotta az előadó bizonyítékként ama felfogással szemben, mely szerint a nagyregény 1945 után meghalt.

A két előadó folyamatosan váltogatta a magyar és a német nyelvet, érzékeltetve nekünk, hogy a német nyelv nem azt, vagy nem így fejezi ki, mint ahogy azt az olvasó megkapja a fordítóktól (állítólag elképesztők a Goethe-fordítások).

Mindkét előadásban éreztem, hogy milyen mély táptalaj lehetett a háború utáni Németország az írásra, költészetre, egyáltalán művészetre fogékony embernek, bebizonyítva a tényt: szebb, igazabb, őszintébb alkotások születnek meg a rossz után.