Az Ünnepi Könyvhét rendezvényén a szombati napot a gyermekeknek és a gyerekkönyveknek szentelték. Sajnos azonban a Pálfalvi Dorottya meseíróval meghirdetett beszélgetés elmaradt. Helyette az eredeti beszélgetőpartnert, Sándor Csillát, a Csodaceruza főszerkesztőjét faggatták. A kérdés csupán az: minek?

Sándor Csillától ugyanis csupán annyit tudhattunk meg, hogy a Csodaceruza a szülőknek, könyvtárosoknak, oktatóknak kíván segíteni a könyvesbolti roppant kínálatból kiválasztani az igazán minőségi gyermekkönyvet.

Igaz, Sándor Cs. felmutatott sok szép kiadványt is, de a szerzőn, illusztrátoron kívül nem mondott róluk semmi informatívat. A kevesebb több lett volna – úgy a „bemutatott” könyvekből, mind az ilyen típusú beszélgetésből is. Pláne azért, mert így elég rendesen csak a „fizetett hirdetés” jelleget hagyta maga után. Sajnos. Pedig milyen sok témát dobhattak volna fel!

Például eszmecserét folytathattak volna a mai gyerekek ízléséről, a mesekönyvek, főhősök változásáról. Egye fene, beszélhettek volna még akár Harry Potter-ről is! Vagy: felidézhették volna az egykori „bestsellereket” a Pöttyös könyvektől kezdve az Ablak-Zsiráfon át a Kincskereső kisködmönig. Összehasonlíthatták volna, teszem azt Rumcájszt a Pokemonokkal, és akár sírhattak volna egy sort a mai rajzfilmekben megjelenő agresszión. Akkor talán az Óváros téren kolbászolók, nézelődők is figyeltek volna… De nem…

Utólag persze könnyű okosnak lenni… De vajon miről beszélgetett volna Sándor Csilla Pálfalvi Dorottyával, ha az önmaga interjújába sem tudott érdekességet belevinni? Ezt már sohasem tudjuk meg… Talán jobb is…