Egy hét. Egy hétig tartott. Egy hét telt el azóta. Egy hét állt rendelkezésünkre, hogy rendbeszedjük magunkat, hogy visszaálljunk a régi kerékvágásba, s hogy összerakjuk az apró darabokat, mint a puzzle-t, hogy hol voltunk, miket hallgatunk, milyen események történtek velünk, értünk, s főleg körülöttünk a Sziget Fesztiválon. Mert mindig mással történik az izgalmas… Néhány mondat – naná, hogy másoktól, mi ilyeneket nem mondunk! – örökül-emlékül…

„Mi, koedukált a zuhanyzó? Hol?” (egy örömteli hír a nulladik nap hajnalán, amikor még csak egy konténer jelentette a tisztálkodás lehetőségét)

„Hú, csak a fésűt hoztuk, a körkefét otthon hagytuk!” (rémült, női torokból eredő, ébresztő jellegű kiáltás az első nap hajnalán

„Jézus! Az ABBA van a színpadon!” (Björn Again koncert)

„És mi a garancia arra, hogy elviszel Brazíliába?” (egy nem szőke nő(!) és pasi közti párbeszédfoszlány egy romantikus hajnalon)

„10 éve járok Szigetre, csak tudom, hogy merre van az Afrika falu!” (20 perc bolyongást követően, mikor valaki fel merészelte vetni idegenvezető L. bajtársnak, hogy esetleg másfele helyezkedik el a keresett programhelyszín)

„Jé, az Asian Dub Foundation nem heavy metált játszik?!?” (a félretájékoztatott delikvens kérdése…)

„Milyen sör van már itt?!? Meg sem ártott!” (x. korsó elfogyasztása után, külső szemlélő számára kicsit dülöngélő állapotban)

„Te, milyen az az Ágnes Vanília?” (hja, melegben nehéz még az olvasás is…)

„Te, ez a Másfél? Hol a csellista lány? Így nem az igazi! Na mindegy, legalább rendesen pornót nyomnak a számok alatt!” (ha már egyszer nincs csellós…)

„Add már kölcsön a passodat, hadd csináljak igazán közelit a vizespólós csajokról!” (néha még az újságírót is érik atrocitások…:)