Emléktáblát avatnak ma Veszprémben Hornig Károly tiszteletére. Az 1888-ban felszentelt veszprémi püspökről kevés méltatást hallunk, így a veszprémi városlakó bizony-bizony gondban lenne, ha a fent említett személyről kérdeznénk.

„Templomosnak” is nevezhetnénk, hiszen saját költségén három templomot építetett: Lajoskomáromban, Veszprémben 1907-ben a Feltámadás-templomot, Farkasgyepün pedig a templomot iskolával. Aiger Sándor építész tervei szerint átépítette a veszprémi székesegyházat, püspöksége alatt az egyházmegye legtöbb templomát restaurálták.

A teológia doktori címét is kiérdemlő Hornig tudományos munkát is végzett. Egy ideig szerkesztője volt a Magyar Állam című politikai napilapnak, később átvette a Religio című folyóirat szerkesztését. A katolikus sajtó fontosságát elsők közt ismerte fel, és teljes egészében magára vállalta a Magyar Kultúra című rangos folyóirat első évfolyamának nyomdaköltségeit. 1903-ban kiadta Padányi Bíró Márton naplóját, valamint 1912-ben megjelent Veszprém múltja és jelene c. könyve.

Egyházkormányzati intézkedései is jelentősek voltak. Megreformálta a papnevelést, ebben is úttörő volt az országban. Számos fiatal papot küldött külföldre – Rómába és Konstantinápolyba – továbbtanulni. Munkásságát Szent X. Pius pápa 1912-ben bíborral jutalmazta. Hornig esetében rendkívüli kegyet gyakorolt az egyházfő, a szent pápa ugyanis csak az ő kinevezése érdekében hívta össze a konzisztóriumot. Az ezeréves veszprémi egyházmegye száz főpásztora közül egyedül neki jutott osztályrészül az a megtiszteltetés, hogy tagja lehetett a bíborosi kollégiumnak.

Bőkezű mecénása volt a tudománynak, a művészeteknek, a helytörténeti kutatásoknak. A múzeum támogatására megalakult Veszprém Vármegyei Múzeumi Egylet örökös dísztagja volt, aki a múzeumot haláláig igen jelentős pénzösszeggel, könyvadománnyal, festményekkel és "egyéb régiségekkel" támogatta.

Nevéhez fűződik az utolsó koronázás a „királynék városában”, ahol veszprémi püspöki jogával élve 1916-ban koronázta meg Zita királynét.

Hornig bíboros püspök emlékét és sírját őrzi az általa emelt, és az ő nevét viselő veszprémi Károly-templom, a jelenlegi egyetemi negyed szomszédságában.