A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, a Veszprém Megyei Német Önkormányzatok Közössége, valamint Bakonynána, Gyulafirátót, Zirc, Veszprém önkormányzatai és polgárai szeretettel meghívják Önt és kedves családját Unsere Wurzeln - Európa kicsinyben rendezvényeire. Szombat délután éltem a meghívással, és néhány családtag kíséretében ellátogattunk az Erzsébet sétányra.

A német nyelvű szentmise előtt, melyet dr. Szendi József nyugalmazott érsek celebrált a Regina Mundi templomban, még kétséges volt, lesz-e jó idő, de aztán kisütött a nap, és a Laczkó Dezső Múzeum előtt gyülekezni kezdtek a népek. Anyukám szerint mindenki vagy zirci vagy rátóti volt – a zirciekhez sorolva a nánaiakat és a rátótiakhoz a veszprémieket. Férfiak cséphadaróval ütötték a szalmát, közben egy bácsika szájharmonikán sváb dalokat játszott, asszonyok kínálgatták a lábatlant, gobedlit, kenyérlángost, schleident, szilvalepényt és megannyi finomságot, kékfestő, fekete és tarka népviseletben sürgött-forgott minden néni, asszony és kislány.

Leginkább a takaros "porták" tetszettek. Az alkalomra emelt sátrakat – és benne az amúgy jellegtelen iskolapadokat – terítőkkel, vásznakkal, képekkel, virágokkal pillanatok alatt otthonossá varázsolták a kiállítók. Vásár ugyan nem volt, viszont a szabadtéri kiállításon a mesterek legszebb munkáikat mutatták be: díszes kelengyés ládát, szentképet, ólomüveg alkotásokat, csipkéket, kerámia szobrokat, edényeket, és mindenféle kosarat. Szintén itt lehetett kipróbálni a hurkákból tapasztott edények készítését, a vesszőfonást, csuhézást.

A színpadon egymást követték a gyermekjátékok, népszokások bemutatói, bakonyi német dalokat énekeltek a kórusok, és ami a legjobban tetszett, hogy a műsorvezetők folyamatosan kommentálták a látottakat-hallottakat német és magyar nyelven.

Mintha a Veszprém megyei német hagyományokkal rendelkező települések a régi időkből egy délutánra Veszprémbe költöztek volna. Megelevenedett mindaz, amiről a nagymamám mesélt: amikor ő kislány volt, mi is volt – hogy is volt Rátóton; ott, ahol neki már nem volt mindaz idegen, amit Hidegkúton, az egyetlen nem sváb család gyermekeként megismert.