- Mit nevetsz? - kérdezte a bábu.
Nagy zavarba jött, és erősen gondolkodóba esett orrának ettől a mérhetetlen növekedésétől.
- A hazugságaidon - felelte a Tündér. - Azokon mulatok.
- Honnan tudod, hogy hazudtam?
- Semmit nem lehet olyan könnyen fölfedezni, mint a hazugságot - felelte a Tündér.
- Jegyezd meg, fiacskám: kétfajta hazugság van. Az egyik sántít, a másiknak az orra hosszú. A tied hosszú orrú hazugság. (Collodi: Le avventure di Pinocchio, fordította: Rónay György)

Csak ez a „hosszú orrú hazugság” hiányzik a Veszprémi Petőfi Színházban bemutatott Collodi-Litvai-Horváth: Pinokkió című gyerekdarabjából. Ez Litvai Nelli számlájára írható, neki köszönhető a hazugságmentes Pinokkiók elterjedése. Ami a mű egyéb dramaturgiai hibáit illeti – úgymint pár feleslegesnek tűnő jelenet és figura (lásd: Meggyesorrú) –, azok Lendvai Zoltán rendezőnek róhatók fel.

Az előadás amúgy pergő, színes, kedves figurák sorával, szeretni való Táltos Tücsökkel, Bugyuta Macskával, málé Dzsepettóval, röpködő Gésa-pillangóval, de ez el is várható egy gyerekdarabtól. Ami a veszprémi előadást megkülönbözteti az ország többi Pinokkiójától, az Horváth Károly új, és a régieknél igényesebb zenéje.

A vetített háttérrel, tüllökkel, gyalulatlan fakerítésekkel megoldott díszletben a korhű jelmezek jól mutatnak. (Kevés pénzel is lehet varázsolni.) A fabábú története megelevenedik, magával sodor. Mindenképpen ígéretesebb évadkezdés bontakozik ki, mint a tavalyi, amikor a Hamupipőkével nyitott a színház. A Pinokkió jól sikerült – hibái ellenére –, a gyerekek élvezik, és ez a legfontosabb.

Collodi-Litvai-Horváth:
PINOKKIÓ
zenés mesejáték
rendező: LENDVAI ZOLTÁN
Szereplők:NYIRKÓ KRISZTINA, BAJ LÁSZLÓ, LUKÁCSI MÁRIA, BERNSCHERER TIBOR, KOSCSISÁK ANDRÁS, LUKÁCS JÓZSEF Aase-díjas, TÓTH LOON, PAPP CSABA, KISS T. ISTVÁN, KONCZ ESZTER, SZELLE DÁVID, UDVARI EMESE.
Ügyelő: MADÁR K. ZOLTÁN
Súgó: UDVARI EMESE
Díszlet: PERLAKI RÓBERT
Jelmez: FÖLDI ANDREA m.v.
Zeneszerző: HORVÁTH KÁROLY
Korrepetitor: VÖLGYESI GYÖNGYI
Koreográfus: GYENES ILDIKÓ
A rendező munkatársa: PÁPES MÓNIKA