Tavaly szeptemberben megkezdődött az MBA képzés a Veszprémi Egyetemen is. A sokak számára még ismeretlenül csengő név - MBA (Master of Business Administration) - a világ legrangosabb, legelterjedtebb, legismertebb egyetemi fokozatú végzettsége a menedzsment területén. A diploma megjelölésére szinte az egész világon megmaradt az eredeti angol MBA elnevezés, Magyarországon is ezen a néven akkreditálták. A „Master” a magyartól némileg eltérő angolszász oktatási rendszer diploma fokozatára utal, a „Business Administration” üzletinek, vagy üzletvitelinek, vagy menedzsmentnek fordítható.

Bár sok szinten szabályozzák már az MBA követelményrendszerét, átfogó nemzetközi szabályozásról természetesen nem beszélhetünk még. Kialakult viszont egy egységes alaptananyag, így a gazdaságtan, szervezeti viselkedés, pénzügy, marketing, számvitel, stratégiai menedzsment, emberi erőforrás menedzsment, vagy az üzleti jog, ezekre épülnek a speciális, kiegészítő tantárgyak, melyek nem csengnek ismeretlenül egyetemünkön.

Az MBA képzés gyakorlatorientált és továbbképző jellegű, ami azt jelenti, hogy a hallgatók néhány év szakmai gyakorlattal és alapdiplomával rendelkeznek. A képzés keretein belül pedig további tapasztalatokat, tudást, üzleti és menedzsmenti ismereteket szereznek meg.

A felsőoktatásnak ezt a részét az álam pénzügyileg nem támogatja, viszont nagy szabadságot ad a képzéssel kapcsolatban az egyetemnek. Ennél a szakirányú továbbképzésnél nincs központi felvételi nyilvántartás, nincs egységes felvételi rend, a tandíj gyakorlatilag szabadáras. Az állami kontroll itt szinte csak az akkreditációs folyamatra, azaz a szakmai engedélyezésére korlátozódik, így ez a képzés mely a tandíjból tartja fent magát, az egyetem Gazdaságtudományi Önálló Intézetén belül, gazdaságilag elkülönülve.

Az „MBA-s” hallgatóknak az oktatással kapcsolatos igényei és elvárásai magasak, ami természetesnek tekinthető a 150.000 Ft-ot is meghaladó féléves tandíj mellett. A főleg multinacionális cégeknél alkalmazásban lévő felnőtt hallgatók elvárják a magas szintű, modern oktatást, a valódi hallgató-központúságot, ami nálunk még gyermekcipőben jár. A jegyzetellátás úgy-ahogy működik, a titkári kiszolgálás azonban már kívánnivalót hagy maga után. A jó oktatási körülményekről (megfelelő tanterem, kiszolgáló egységek) pedig gondoskodni kellene, illetve meg kell(ene) teremteni az ehhez szükséges alapokat. Ezeket a magasabb szintű elvárásokat is képesek ki/megfizetni az itt tanuló hallgatók, megteremtve így a pénzügyi alapot e szolgáltatások kifejlesztésére.

Ezt a képzést csak szigorú oktatási-minőségbiztosítási rendszerrel lehet éltetni, életben tartani, hogy az évek során kiemelkedő létesítményi, oktatástechnikai hátteret tudjon kialakítani az egyetemünk, mivel e nélkül már elképzelhetetlen az igényes felnőtt hallgatók kiszolgálása.