A veszprémi Művészetek Háza múlt pénteken ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Az intézmény többek között azzal a céllal jött létre 1993. januárjában, hogy teret adjon a kortárs művészeknek. Így az ünnep alkalmából két, hazánkban és külföldön egyaránt ismert (és elismert) művész kiállítása nyílt meg szombaton: Lossonczy Tamás festményeinek a Modern Képtár-Vass László Gyűjtemény ad helyet, Pinczehelyi Sándor képeit pedig a Csikász Galériában tekinthetik meg az érdeklődök.

Az ünnepelt, mint az elmúlt években oly sokszor: most is adott. Felsorakoztatott képeivel a művészet darabkáit, vendégeivel pedig a művészet formálóit: a művészeket hozta el azoknak, akik részt vettek a kiállítások ünnepélyes megnyitóján szombat délelőtt.

Az idén 99 éves Lossonczy Tamás alkotótevékenységének fontosabb momentumait Sinkovits Péter az Új művészet c. folyóirat szerkesztője elevenítette fel a Modern Képtár udvarában összegyűlt érdeklődőknek. Somlyó György költő versével köszöntötte a „kortárs” művészt, aki az író szavaival élve „Kiolthatatlan fénycsóva az égnek csúfolt semmiségen”.

A Vass László Gyűjtemény galériájában megnyílt Lossonczy-tárlat a negyvenes évek avantgárd mozgalmaitól napjainkig ad áttekintést. A festő már pályakezdésekor végérvényesen elhatározta, hogy az absztrakt, illetve szürreális absztrakt formanyelv kialakítására törekszik, „A kép legyen kép, az alma maradjon alma” elvet követve. Képi jelként értelmezett geometrikus és szerves formák töltik be tereit, melyek nem a természeti látványból, hanem a mikroszkopikus világ, az anyag szerkezetébe betekintő szem előtt feltáruló formarendszerekből eredeztethetők.

Az 1987-ben keletkezett sorozatában (a Szomjúság, az Igézet, a Kukorékolás és a Színek ereje) két amőbaszerű képződmény tölti be a teret, a szimbolikus és ironikus figurák a jin-jang képi megfelelői, szüntelen harcuk, megbékélésük történetét adja át festményein a művész.

Lossonczy esetében tehát a valósághű ábrázolásnak helye nincs: képei a felszín alatti mélyebb dolgokat jelenítik meg. Nonfiguratív alkotásai elgondolkodtatóak és pont olyanok, mint a felhők: mindenki mást lát bennük.

A Csikász Galériában kiállított Pinczehelyi alkotások is egyfajta „időutazásra” invitálják az odalátogatókat. Egyaránt helyet kaptak az 1970-80-as években készült emblematkikus jellegű képei (férfi arc sarlóval és kalapáccsal; csillag-motívum) és a hétköznapokról készült, a mindennapok személyes élményéből fakadó újabb művek is. Pinczehelyi újabb képeinek központi eleme a hal, a coca (kólával) illetve a kosár. Ezeket a szimbolikus értékű „jeleket” többféleképpen értelmezhetjük, de életünknek feltétlen részei. Pinczehelyi mondanivalóját különböző technikák alkalmazásával éri el: gazdag színvilágával mutatja az élet olykor humoros, máskor ironikus oldalát. És bár korábbi képei progresszívebbeknek tűnnek, a felhívó, figyelmeztető szándék újabb alkotásaiban sem enyhült.

Lossonczy Tamás képei december 31-ig láthatók a Modern Képtár-Vass László Gyűjteményben, Pinczehelyi Sándor alkotásait pedig november 16-ig tekinthetők meg a Csikász Galériában.