Kedd este a Művészetek Házaban, a nyári szünet után szeptembertől ismét megrendezésre kerülő Múzsák a Várban sorozat keretében mutatták be Bodosi György Don Domani kötetét. Az író beszélgetőtársa Fenyvesi Ottó főszerkesztő és Horváthy György művészeti szakíró volt.

Az est legelején Horváth Imre, a Váci Mihály Irodalmi Színpad tagja méltatta az írót, aki a maga hetvennyolc életévével és bölcsességével hallgatta csendben végig a beszédet hol ránk, a közönségre, hol a „méltatóra” vetve egy-egy pillantást, néha el-elmosolyodva. „A csend sugárzik belőle. Jelenléte (az író 1950-től 1987-es nyugdíjazásáig orvosként praktizált) sokaknak reményt vagy éppen társaságot jelentett.”

Az átélt és megírt történetekből, az Alig Színpad három tagja olvasott fel részleteket Bodosi György, Pályakezdő c. novellájából, megismertetve minket egy olyan írói stílussal, amit csak egy orvos érezhet azon események közben, „melyekre az ember talált vagy találhat megoldást egy kivételével, ez pedig maga a halál.”

A felolvasás után Fenyvesi Ottó, a Vár Ucca Műhely főszerkesztője elmondta, hogy hagyományokhoz hűen képzelik el az általuk szervezett rendezvényket, így idézve fel az irodalmi estek régi varázsát. Majd rátérve a vendégre, röviden elmesélte az író, orvos életét, fontosabb pillanatait, s mondandóját ekképp fejezte be: „Bodosi György olyan világot tár elénk, mely nagyon sajátságos. Nem is annyira a stílusával, mint inkább a valóság és képzelet összevetésével próbál bemutatni egy világot nekünk.”

Az est vége felé a meghívott beszélgetőpartnerek és a közönség már együtt társalgott az íróval, aki egyszerre csak felállt és - „mielőtt elfelejtené”- elmondta: „Két támogatómat fedeztem fel. Nórát (egy pillanatra felállt székéből, taps hallatszott) és még valakit, de ő ne álljon fel (az író feleségéről beszélt). Ő volt az, aki elolvasta írásaimat, és azt mondta: „Ki ne dobd!”. Hát nem dobtam ki.”

Keretbe foglalva az estet Horváth Imre olvasott fel részletet a Madárrá változunk c. novellából, mely végén Fenyvesi Ottó köszönte meg a közönségnek hogy eljött, az írónak pedig ennyit mondott: „Reméljük a következő kötetedet is mi jelentethetjük meg.”