A Veszprémi Egyetemi Színpad Vérnász című előadásáról megjelent cikke (2003. szeptember 24. – szerda, Kultúra rovat – a szerk.) kapcsán csupán néhány gondolatot vetnék fel. Ha megengedi, nem az Ön hangnemében, mert a személyeskedés legfeljebb cirkuszi látványosság lehet a közönség számára, és semmiképp nem megindító, termékeny élmény.

Tapasztalt vagy tapasztalatlan színházi emberként eljuthatott volna odáig, hogy belássa: egy színházi előadás elemzése nem kimeríthető „tohonya Toldi Miki”-s sértegetésekkel, sem a szereplők szépségén történő öngerjesztő merengésekkel. Vagy ha már így tesz, és ráadásul célzott kijelentésekbe ágyazza személyes érzelmekkel átitatott véleményét, adja meg a sértegetettek számára a kellő tiszteletet azáltal, hogy önmagát is nevén nevezi.

Előadásunkat a VEGYEDE saját szervezésű programjaként tartottuk, reklámozása tehát nem a mi feladatunk volt: a rendezvény a Drámapedagógiai Konferencia jegyében zajlott, a nézőközönség invitálása nem a mi tisztünk volt – pláne, hogy a Konferenciának fizető résztvevői is voltak. Ez ugye feltételez némi prioritást, amit nem mi határoztunk meg. Az „antireklám” kifejezést illőbb volna tehát tisztelettudásként definiálni.

A színház nyelv. Koronként, előadásonként, interpretációnként más és más, és mindig új és új. Fölösleges volna arról vitát nyitni, hogy Lorca milyennek írta meg darabjait, vagy hogy Shakespeare milyennek képzelte le figuráit. Nem is érdekes. A történész világokat rekonstruál a bizonytalanság elemeiből, az alkotó pedig világokat teremt önnön erejéből. Az egyik tudás, a másik filozófia. Az egyik elképzelt valóság, a másik lehetőség a lényeg feltárására. Mindkettő szép és tiszteletreméltó feladat, ki-ki járja a maga útját.

A bináris fogalomtár igen nehezen alkalmazható diszkurzív kritika nyelveként, és nem segít hasznos párbeszédek, viták kezdeményezésében. Próbáljon olyan nyelvet találni, amely a színház szellemiségéhez méltó. Még akkor is így kell tenni, amikor valami nagyon nem tetszőt látunk. A kritika ne merüljön ki jó és rossz tartományokban – a végeredmény helyett a megállapításokig vezető út táruljon fel, így meghagyjuk a reflexió szabadságát is. Ez nem tanács, hanem szempont, melyet ha figyelembe vesz, olvasóit is gondolkodásra készteti, és elkerüli a demagóg magatartást.

Mindezek mellett köszönjük az előadás átgondoltságával és következetességével kapcsolatos elismerését. Az tényleg hazugság, ami a nyolc napot illeti – de ha valamire nem emlékszik pontosan, bátran kérdezze meg. Próbafolyamatunk tíz napot foglal magába, ehhez már csak a szükséges összpróba és a technikai próba járul. A látott munka szempontjából azonban ez lényegtelen, hiszen az előadást nem magyarázza, legfeljebb a munkafázist.

Zárásképpen hadd kérjem arra, hogy csoportunkkal és munkánkkal kapcsolatos további fejtegetéseit jegyezze le magának, majd ha úgy érzi, már nincs több mondanivalója, küldje el e-mail címemre, hátha további fontos problémák merülnek fel működésünkkel kapcsolatban.

Maradok tisztelettel:


Komáromi Sándor A Veszprémi Egyetemi Színpad vezetője