Akiknek segíti a szürke hétköznapokból történő "regenerálódását" egy sejtelmes, mesés tárlat, akik kíváncsiak egy "köztünk élő" művész alkotásaira, azoknak szívből ajánlom Kulcsár Ágnes kiállítását. A képek önmagu(n)kért és természetesen az alkotóért beszélnek...

A veszprémi születésű Kulcsár Ágnes tárlata tekinthető meg az Egyetem Aulájában. A festőművész Budapesten a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában végzett dekoratív festő szakon. Városunkban alapító tagja volt a Fiatal Művészek Stúdiójának. Dolgozott a Pannon Nyomdában grafikus tervezőként, a Petőfi Színházban typografusként, jelenleg a Laczkó Dezső Múzeum kiállításrendezője. Valamint aktív tagja a Veszprém Város Művészeti Társaságának, és nemrégiben nyert felvételt a veszprémi Művész Céhbe.

A "nagyszabású" kiállítást László Péter művészettörténész nyitotta meg. Beszédében kiemelte Kulcsár Ágnes eredeti, fantáziát megmozgató természetábrázolásait, amiknek ha a szimbolikáját képes "lefordítani" a befogadó, élményekkel gazdagon távozik az aulából. És ebben az esetben szinte lényegtelenné válik, hogy a festőművész "eredeti közlendője" jött e át a "szemlélő szűrőjén", a hangsúly az élményen, a befogadás és megérzés képességének aktivizálásán van.

A szép számban kiállított képek meditatív légkörében szabadjára engedheti a látogató fantáziáját. Az alkotások "sokszínűsége" eleinte zavarja a hétköznapi szürkéhez szokott szemünket, de rövid idő elteltével lubickolni tudunk ebben a színes mesevilágban. A fák, a különböző levelek, füvek állandó szereplői festményeinek. Az alkotások többségénél megfigyelhető, hogy a kép egyensúlyát mindig felborítja egy "első ránézésre" nem odaillő részlet, de éppen ez a technika biztosítja a fantázia folytonos mozgását.

És visszatekintvén az ajtóból - mert még ezt is megéri itt megtenni - egy derűs birodalmat látunk, mely nem akar minket zavarba hozni, oktatni vagy nevelni. Csak a "természetesen" képzelni, érezni, és élni...