Azt hiszem, az a legnagyobb baj, hogy nem szeretem a musical-eket. Persze akadnak kivételek, de általában igaz, hogy nagyon nehéz jó musicalt írni.
Miklós Tibor és Kocsák Tibor műve (ha szabad, Móricz Zsigmondot inkább kihagynám a történetből - ha filmről lenne szó, a stáblistában valószínűleg az "oridzsinöl ájdia" titulust kapná), a Légy jó mindhalálig nem jó musical. Másként fogalmazok: ez egy rossz musical.

Meg kell mondjam, hogy a művészetekbe vetett hitem komolyan megrendült, amikor meghallottam a hamubasült pogácsa és a körtepálinka összehasonlító elemzésén alapuló ópuszt ("Ez itt a pogi, ez itt a pogi, ez itt a pogi-pogi-pogi-pogi-pogi...", "Páááá-lin-ka" - részletek a műből), de ez igazából csak a jéghegy csúcsa volt. Röviden tehát elmondhatjuk, hogy ez az alkotás sajnálatos módon viszonylag kevés művészi élménnyel kecsegteti reménybeli nézőit.

Nagy (mondhatni reménytelen) feladatra vállalkozott tehát a Pannon Várszínház társulata, mikor megpróbált egy épkézláb előadást varázsolni ebből az anyagból. Komolyan mondom, hogy szinte a sírás kerülgetett, amikor azt láttam, hogy egy csomó általam mélyen tisztelt és szeretett, tehetséges ember hogyan süllyed le a darab szintjére a színpadon.

A gyerekszínészek lelkesek voltak, a díszletekben, a koreográfiában, a rendezésben voltak nagyon jó ötletek (bár Nyilas Misi pörgése a glóbuszon néha kicsit kezdett unalmassá válni), de mindez kevés volt ahhoz, hogy megmentse az előadást. A Nyilas Misit alakító Tasner Levente enyhén mutáló hangja bájos volt, de kombinálva a többi szereplő néha elcsukló énekhangjával (tisztelet a kivételnek) leginkább egy középiskolai gálaműsor hangulatát kölcsönözte az előadásnak.

Bevallom, a szünet után nem bírtam rászánni magamat, hogy visszamenjek másfél órás szenvedéseim helyszínére, így végezetül egy nálam erősebb idegzetű ismerősöm kommentárját idézném: "A végére egész jó lett..."

A Pannon Várszínház eddigi működésével bizonyította, hogy vidéken, nehéz körülmények között is lehet jó, színvonalas "alternatív" színházat csinálni. Remélem, hogy ez ezután a közjáték után is így lesz majd.