Völler Adél azon ismert személyiségek egyike Veszprémben, aki sokat tesz városunk kulturális életéért. Énektanári tevékenységének híre jócskán túljutott a megyeszékhely határain, sőt nem egy országos hírű művész is együtt dolgozott vele. Beszélgetésünket egy vasárnap késő délutáni időpontra tettük, hiszen - mint köztudott - nagyon elfoglalt.

A találkozót a Malomkő utcában levő Jeruzsálemhegyi Baráti Kör székházában beszéltük meg, ahol nemrég kapott egy kis helyiséget, hogy fogadhassa tanítványait. Legelőször körbevezetett a kis kuckóban, ami rendkívül meleg, barátságos atmoszférát áraszt, hiszen - mint mondta - szeretné, ha a tanítványai jól éreznék magukat, na és - tette hozzá - jó energiák hassanak rájuk.

"A dal egy biztos hely." - hangzik az énektanoda szlogenje, melyet a Valahol Európában című musicalből kölcsönzött Völler Adél. A falakon, a bútorokon különböző, a tanítványoktól kapott ajándéktárgyak, a növendékek lemezei láthatók. Minden sarok ás és más, így van egy szeglete a bölcsességnek, egy a tudásnak, egy az egészségnek, egy pedig a szeretetnek. Bár még minden nincs kész - tette - hozzá a tanárnő. Egyrészt szeretné leszigetelni a bejárattal szemben levő másik ajtót, másrészt szeretne fotókat kitenni a sikeres tanítványoktól.

- Miért pont a musicalre esett a választás? - tettem fel első, nem éppen eredeti kérdésemet.

- Először én is a zeneiskolában tanítottam, Veszprémben. A diplomám komolyzenei képzettséget adott. Annak idején nem is igen volt arra lehetőség, hogy könnyűzenész legyen valaki. Gyerekkorom óta tanultam énekelni, és a klasszikus zenén nőttem fel. Három évig ezt oktattam az iskolában, majd megszületett Dalma lányom. Utána nem mentem vissza a zeneiskolába, otthon kezdtem el tanítani könnyű zenét. Akit klasszikus zene érdekelt, az elment a zeneiskolába, tőlem - mint magántanártól - pedig azt kérték, hogy a könnyű műfajokat tanítsam, mert nem volt erre máshol lehetőség. A musical átmenet a klasszikus és a könnyűzene között - na nem mind, csak a híresebbek. Például az Operaház fantomjában, vagy a West Side Story-ban bizony vannak olyan részek, amelyek operaénekesi feladatokkal felérnek. Engem sokan megköveznének azért, mert könnyűzenét oktatok, de nagyon élvezem. Mi megmutatjuk, hogy ez is lehet komoly, ha mesteri szinten űzzük. És persze a tanítványoknak mindez örömet ad.
Nem csak az a cél, hogy profi énekeseket képezzek. Az éneklésben akkor van a legkevesebb öröm, ha valaki ebből akar megélni, úgyhogy a tanítványaimat erre rá sem akarom beszélni. Addig szép a dolog, amíg nem pénzről szól.

- Milyen ma a musical helyzete Magyarországon?

- Egyre népszerűbb. Lehet, hogy valamikor egész jó üzlet lesz, de ma még nem az. A vágyam az, hogy egyszer legyen itt Veszprémben egy musical színpad. Nem merek színházat mondani, mert abból van éppen elég a városban. Elképzelés, akarat és sok tehetséges ember van erre a produkcióra, pénz sajnos nincs. Nem más színházzal karöltve akarjuk mindezt megvalósítani, viszont jó nevű szakemberek segítségét örömmel vesszük.

- Mi a helyzet a musicalegyesülettel? Igaz, hogy Sasvári Sándor lesz a védnök?

- Már ő a védnökünk és a tiszteletbeli elnökünk. A nevünk egyébként Dalma Kulturális és Hagyományőrző egyesület. Az elsődleges cél a már említett musicalszínpad létrehozása. Azt kértem Sasvári Sándortól, hogy ne csak névleges legyen a védnöksége, hanem dolgozzunk is együtt. Ő erre áldását adta. Ha lesz fizikailag még energiám, szeretném beindítani a musicalkurzust, mert ilyen még nincsen, és nagyon nagy lenne rá az érdeklődés.

folyt.köv.