Irodalmár került az Eötvös Károly Veszprém megyei Könyvtár igazgatói székébe. Praznovszky Mihályt minden könyv és könyvtári dolgozó szinte régi ismerősként üdvözölte, nem is bántja őket. Régi vágya, hogy a könyvtár egy hangulatos, varázslatos hely legyen. Ezen dolgozik, miközben csendes harcot folytat a fenntartók megszorító költségvetési gondolkodásmódjával.

Egy könyvtár vezetése felelősség is

- Mit érez egy irodalmár, amikor rábíznak egy könyvtárat? Olyasmit, mint egy torkos gyermek az édességboltban?

- Ez kettős érzés. Egyrészt örömöt, hogy egy hatalmas könyvtenger vesz körül, amit az én gondjaimra bíztak, másrészt felelősséget, hiszen tízezer ember használja a könyvtárat, s fiatalok ezrei fordulnak saját jövőjüket megfogalmazandó a könyvhöz, az információhoz. Én semmiféle veszélyt nem érzek a könyv, mint információhordozó megszűnéséből, a könyv minden kritikus helyzetet átvészelt, s most nincs is kritikus helyzet. Soha annyi könyv nem látott napvilágot, mint amennyi manapság. Mindig Amerikára hivatkozunk, ma az Egyesült Államokban soha nem látott érdeklődés van a hagyományos könyvalakú információhordozók iránt, ezért én derülátó vagyok. Sőt, kicsit félek is a parttalanságtól, mert egy megyei könyvtár feladata, hogy minden megjelent magyar kiadványt beszerezzen, de ma már ez képtelenség, s nem csupán financiális okai vannak. Átláthatatlanná vált a magyar könyvkiadás, több mint ezer kiadó működik, közben tízesével, húszasával szűnnek meg, s nincs olyan könyvterjesztés, amely a teljes piacot átfogná. A kérdés inkább az, hogy hogyan lehet a valóban szükséges irodalmat beszerezni, s az olvasókhoz eljuttatni. A könyv mellett pedig más adathordozókról (VHS, DVD, CD-ROM-ok stb.) is gondoskodnunk kell. Lépést kell tartanunk az idővel, jövőre például új adatkezelő programot vezetünk be. Ennek segítségével tudni fogjuk, hogy az éppen keresett könyv kinél van, mikor érkezik vissza, s mikorra tudjuk újra kiadni. A beiratkozástól kezdve, a világhálón való bolyongáson át, a könyvtárközi kölcsönzésig felgyorsul minden. A könyvtár az elmúlt évben technikailag amúgy is dinamikusan fejlődött, ma már mintegy száz számítógéppel rendelkezünk, minden könyvtárosunk azzal dolgozik, Internet hozzáférésünk van, és éppen most alakítjuk át a honlapunkat.

A cél: nem változni, mégis megújulni

- Új igazgató, új koncepció?

- Nem. Tréfásan azt szoktam mondani, hogy addig mennek jól a dolgok, amíg az igazgató be nem avatkozik a munkába. Ezt a könyvtárat ismerem már lassan két évtizede, s használtam nap mint nap. A könyvtárosokat is jól ismerem, így nyugodtan vállaltam a megbízást, mert biztos voltam benne, hogy szakmailag semmin nem kell változtatnom. Azt szeretném, hogy a továbbiakban is ugyanilyen minőségi munka folyjon, és mindenki teljesítse azt a hivatását, amire vállalkozott és felesküdött. Itt valóban szakmájukat szerető, elhivatott emberek dolgoznak, ezért minden munkafolyamat zökkenőmentesen megy. Ráadásul rendkívül nyitottak az új ismerethordozókra.

- A szép, új könyvtárépületben - mint megtudtam - csökkent az olvasók száma. Ön nem akar változtatásokat, de akkor hogyan szeretné visszacsábítani a könyvtárba az olvasókat?

- Kétféle olvasó van, aki kölcsönöz, és aki tanulni jár ide. Van egy harmadik típus is, akik naponta bejárnak napilapot olvasni, mert megvenni nem tudják, ám igénylik, hogy értesüljenek a világ híreiről, ők azonban kevesen vannak. Az egyetem létszámnövekedésével együtt nőtt a 18-24 év közötti korosztály jelenléte a könyvtárban, a felnőtt kölcsönzőink száma azonban megcsappant. Mindannyian tudjuk, hogy megváltoztak az olvasási, a könyvvásárlási szokások, az emberek ma már praktikumokat keresnek: szakácskönyveket, útikönyveket, informatikai szakkönyveket, a szépirodalom visszaszorult a könyvvásárlási gyakorlatban éppúgy, mint a könyvtári használatban. Gyerekeink ma már a kötelező irodalmi olvasmányokat is videón szeretnék megnézni, hogy minél előbb túl legyenek rajtuk. A legnagyobb feladat ma - s ezzel küszködik az oktatásügy is - a gyerekeket visszaszoktatni az olvasásra. Ha ez nem sikerül, akkor az oda vezet, hogy a könyvtárakban folyamatosan csökken majd a beiratkozott olvasók száma.

- Az olvasási szokások megváltozását a könyvtár nem tudja, vagy nem akarja követni? Miért nem rendelnek Harry Potter-t, vagy a már említett keresett könyveket?

- Természetesen szeretnénk követni, de bizonyos szint alá nem fogok lemenni. A szemetet, az értéktelent, a pornográfiát, amik manapság elözönlik a magyar könyvpiacot, itt nem kapják meg, erre nem költjük az adófizetők pénzét. Ez nagyon komoly dilemma. A Harry Potter jogos igény. Igen, a mai megváltozott gyermekirodalomnak helye van a könyvtárban, a Twist Oliver mellett, noha én nem hiszek abban, hogy Harry Pottertől egyenesen vezet az út majd egészen Thomas Mann-ig. Ezek külön ízlés és műveltségi világok, amik olykor átjárhatók, olykor nem - merül el gondolataiban az irodalmár.
- Hamarosan indítunk egy nagyszabású vizsgálatot, amiben azt mérjük fel, hogy milyen ma az olvasók ízlése. Nemcsak arra keresünk választ, hogy mit olvasnak, hanem arra is, hogy mit nem olvasnak. A Székesfehérváron készült hasonló felmérés szomorú képet festett: a magyar kortárs irodalom olvasottsága a különböző életkorokban majdhogynem nulla volt. A könyvtáraknak pedig elsődleges dolguk, hogy kövessék és közvetítsék napjaink magyar irodalmát, az Európai Unióba mégsem vihetünk egy analfabéta nemzetet, aki még a saját értékeivel sincs tisztában - bújik elő ismét az irodalomtörténész a könyvtárigazgatóból.
- A könyvtári gyakorlaton tehát nem változtatok, a tartalmi munkán, az olvasókhoz való viszonyunkon azonban mindenképpen szeretnék.

Legyen kedvelt hely ma is a könyvtár!

- Értsem úgy, hogy olvasóbarátibb lesz a könyvtár?

- Már ma is az, kulturált olvasó kulturált kiszolgálása történik nálunk. Ám emellett jó volna, ha a könyvtár a napi könyvkiszolgáláson túl egy hangulatos, kedvelt hely lenne, ahol a legkülönfélébb programok várják a közönséget és nemcsak Veszprémből, hanem az egész megyéből. Ne csak a nevében és szakmai szinten legyen megyei a megyei könyvtár! Ám az intézmény pénzügyi keretek sajnos behatároltak. Kicsit unom már, hogy évtizedek óta, mióta kulturális intézményvezető vagyok, mindig erre jut a maradék, és mindig ebből kell elvenni, mert ez a legkönnyebb, mert ez van kéznél, és ehhez nem kell a fejet törni, hogyha takarékoskodni kell. Pedig nincs több belső tartalék ezekben az intézményekben, kifeszített a létszám, a bérek ugyan jobbak lettek, de még mindig töredéke annak, ami a teljesítmény alapján járna. Az állománygyarapítási összeg évek óta nem változik, miközben a könyvárak több száz százalékkal emelkedtek. Egy gyönyörű új könyvtárat építettek fel Veszprémben, ám működtetésére és a megfelelő technikai, informatikai szinten tartására jóval több pénz kellene.

- Miféle tartalmi megújulást, milyen programokat tervez?

- Szeretném programokkal megtölteni az amfiteátrumot (a főbejárat előtti lépcsősort), a régi és az új épület közti belső udvart, mely akusztikailag is alkalmas arra, hogy bővítse Veszprém zenei térkínálatát. Tervezem, hogy visszaállítom a régi, nagy-hírű veszprémi felolvasószínpadot, s szeretnék egy könyv-kirakodóvásárt is, ahová minden hónapban egyszer bárki elhozhatná könyveit eladni, vagy elcserélni. Szervezem, hogy a nagyobb könyves, irodalmi ünnepeken a város és a megye intézményeivel közös programokat szervezzünk, azokon együttesen jelenjünk meg. Ezek apró változtatások, mégis a látszólag szürke, egyhangú polcológia - ahogy a könyvtáros munkát a szakzsargon nevezi - rögtön felemelkedik és egy színesebb, ragyogóbb lehetőséget kínál könyvtárosnak, olvasónak egyaránt.