Kövi Szabolcs zenészt, zeneszerzőt, a Veszprémi Fiatalok Egyesületének alapítóját jól ismeri a veszprémi közönség. Aki kíváncsi Köviszabi napjegyére, aszcendensére, arra, hogy kik indították el pályáján, és mi irányítja ma is az életét, olvassa el a www.koviszabolcs.hu oldalon önéletrajzát. E beszélgetés inkább az új lemezről és aktuális kérdésekről szól.

Index: - Nagyon zsúfolt a novemberi-decemberi hónap számodra. Mindig ennyit koncerteztél, vagy csak nem láttuk idáig egy helyen a programokat

Kövi Szabolcs: - Mindig ilyen sűrű az év vége, csak eddig nem volt honlapom, ahol bárki elolvashatta az országos koncertjeim időpontjait. Sőt, tavaly 21 fellépésem volt decemberben és tízezer kilométert autóztam. Tudtam, hogy idén ezt nem fogom bírni, ezért most kevesebbet vállaltam.

Index: - Mit kell tudnunk az új lemezedről?

KSz: - Az utóbbi időben, (4 év) mindegyik albumomnak úgy álltam neki, hogy most majd valami lendületeset csinálok. Mégis pont az ellenkezője sikerült. Hiába, számomra a nyugis zene a legvonzóbb. A Titkos Kert végül valahogy mégiscsak dinamikus lett. Fontosnak tartottam, hogy ez a lemez elkülönüljön az előzőektől, vidámabb, pergőbb, egyfajta választóvonal legyen. Sok természethangot használtam fel, és most a kelta hangulat is erősebb, mint régebben. Hosszabban a honlapomon olvashatnak az új lemezről, vagy belehallgathatnak a zenei ízelítőbe is!

Index: - 12 éve hagytad abba a grazi iskolát. Azóta változott-e a zenéhez való viszonyod - a zenéről való gondolkodásod?

KSz: - Legfontosabb élményem középiskolás koromban, Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész kurzusa volt. Azt mondta, hogy a hangok a térben mindig léteznek, a zenész dolga csak az, hogy tiszta szűrővé válva, lehívja ebbe az univerzumba azokat. Azt hiszem, ugyanazt az utat követem, amit komolyzenei tanulmányaim középiskolai szakaszában megkezdtem. A grazi évek nem voltak fontosak zenei szempontból, csak emberileg. Amit csinálok, szerintem komolyzene, csak nem követi a klasszikus zene hagyományait.

Index: - Lemezeiden és a koncerteken ma már nagyon ritkán zenélsz másokkal együtt. Hogyan tudod összeegyeztetni ezt a fajta morált, technikát, munkamódot azzal, hogy más helyen - közösségben - a többiekkel szorosan együttműködve, egymásra támaszkodva kell tevékenykedned? Itt például a Veszprémi Fiatalok Egyesületére gondolok.

KSz: - Kiskoromban arról álmodtam, hogy író leszek. A magányos alkotásvágy úgy látszik megmaradt. Talán majd idővel ez változni fog, de ha nem, hát az sem baj. A Fiatalok Egyesülete számomra egy kísérlet volt. Úgy gondoltam, ha nem tetszik valami a környezetemben, tennem kell ellene. Itt most Veszprémre gondolok. Nincs meg bennem a közösségmegtartó erő, nem akartam vezetője lenni ennek a társaságnak, vártam egy irányító személy feltűnésére, én igyekeztem a háttérben maradni, hogy nyugodtan zenélhessek az egyesület mellett. Ez nem jött össze, ezért inkább már nem vállalok több munkát a fiataloknál. Azt hiszem, bizonyos szempontból kudarcot vallottam a közösségi tevékenységgel.

Index: - Mégis, mit sikerült az egyesület által megvalósítanod?

KSz: - Megbizonyosodhattam egy elméletem helyességéről. A veszprémiek nem különböznek semmiben az ország más tájain élőktől, ha van olyan program ami érdekli őket nagy számban kimozdulnak rá, azaz a "halott" város nem a "halott" lakók miatt az. Egy város szellemiségét sok ember és sokáig alakíthatja de lehetséges megváltoztatni. Az Utcazene Fesztivál hihetetlen sikere bizonyítja azt, hogy Veszprém nagyszerű város, a közönséget minden előadó csak dicsérte. Össze kell fogni a civil szervezeteknek, és politika mentesen kell munkálkodniuk a közös célokon. Nagyon rossz tapasztalataim vannak arról, hogy minden áron meg akarnak embereket, társaságokat és rendezvényeket címkézni, hogy melyik politikai szekértáborhoz tartoznak. Ez helytelen. Egy város kulturális élete valójában az emberek közhangulatát tükrözi. Lehet politika abban, hogy hova kerüljön, mennyibe kerüljön egy sportcsarnok, de a meccsen már senki nem akar arra gondolni, hogy ezt madaras, szegfűs, vagy narancsos emberkéknek köszönhetik.

Index: - Mi az, amivel többet nyújthat egy közösség, mint magányos farkasként küzdeni a világgal?

KSz: - A közösség, mint a kőkorszakban, ugyanazt jelenti, mint ma. Erőt. Ha egy közösség tagja vagy, amit mondasz, sokkal jelentősebb, mint ha egyedül mondanád. A magányos farkas vagy önző és nem akarja a területét megosztani mással, vagy bizalmatlan, nem hiszi, hogy mással is képes együtt dolgozni. Én tudok ilyen és olyan is lenni, közösségben dolgozni, vagy magányosan.

Index: - Mi az, ami Veszprémhez köt? Mitől érzed veszpréminek magad?

KSz: - Én nem tudok nem ragaszkodni ahhoz a helyhez, ahol felnőttem. Minden ideköt. Nem csak Veszprémhez, hanem a Bakonyhoz, a Balatonhoz és a Balaton-felvidékhez is. Képtelen vagyok innen elmenni. Már próbáltam.

Index: - Falun élsz, Kádártán. Van-e kádártai identitásod?

KSz: - Nincs. Nem a saját akaratomból költöztem Kádártára.

Index: - Index: Hol és mikor láthatunk legközelebb?

KSz: - Erről a honlapomon tudnak tájékozódni a kedves olvasók. A veszprémi bemutatók december 10-én és 11-én lesznek a Latinovits Zoltán Játékszínben, 19 órakor, filmvetítéssel.