Példaértékűnek nevezhetők azok a kutatások, amelyeknek eredményét a közelmúltban tettek közzé egy kötetben, Dolgozatok Veszprém szociális helyzetéről címmel. A tanulmányokat a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola szociálismunkás-szakos hallgatói írták. Kilenc éve folyik a főiskolán szociálismunkás-képzés, ma mintegy 140 hallgatót oktatnak. A tanszéken évente szociális kutatás elnevezéssel kurzust hirdetnek, melynek első félévében a diákok kiválasztják a majdan kutatandó területet, arról tájékozódnak, és a következő szemeszterben el is végzik a kutatásokat. Nemegyszer egészen kiváló dolgozatok születtek, amelyekből immár második alkalommal jelentetett meg kötetet a főiskola a veszprémi önkormányzattól kapott támogatásból. Tovább >>>

Az első kiadvány az esélyegyenlőségi törvénynek a veszprémi mozgássérültek életére gyakorolt hatását taglalta. Ma már egy újabb köteten dolgoznak, amely a veszprémi szociális munkásokról szól majd. Most van folyamatban egy teljes körű kutatás a veszprémi hajléktalanokról. A hallgatók az adatfelvétel jelentős részével már végeztek, eddig 150 interjút készítettek. Veszprémben ma mintegy 250 hajléktalan él. A 2003-as Veszprém szociális helyzetét tárgyaló kiadvány dolgozatainak szinte mindegyike egy-egy hátrányos helyzetű, fogyatékos csoportot mutat be.

Magyarországon a fogyatékkal élők helyzetének kutatása még gyerekcipőben jár, nagyon kevés róluk a társadalomtudományi ismeret. Európában 2003 a fogyatékosok éve volt, az unióban kiemelt figyelmet fordítanak ezekre az emberekre, így vélhetően május után a téma nagyobb figyelmet kap itthon is. Ezért példaértékűek ezek a kutatások - mondta el a Népszabadságnak Albert József, a kiadvány szerkesztője, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola szociálismunkás tanszékének vezetője. A dolgozatok a veszprémi helyzetet elemzik 2000-2003 között, a helyi sajátosságokat tükrözik, így az elemzéseket a városi önkormányzat is hasznosítani tudja. A tanulmányokból kiderül, hogy a társadalom a fogyatékosokkal szemben továbbra is előítéletes, ezeknek az embereknek az érdekérvényesítése behatárolt, lehetőségeik korlátozottak, és anyagi helyzetük is rosszabb egészséges társaiknál.

A városban mintegy tíz éve folyó főiskolai szociálismunkás-képzés értékét az is növeli, hogy az iskola hallgatói már a szak elindulása utáni évben utcai szociális munkásként járták a várost, csellengő fiataloknak, gyerekeknek próbálták értelmes és hasznos időtöltést szervezni. (népszabadság)