A régi szép idők csendes téli időszakát, mikor a munka is áttelelt mogorva mackóként, bálozással ütötték agyon eleink. Hajdanán, a hosszú teleken nemcsak a társasági élet fontos találkozóhelyei voltak a bálok, a szórakozás mellett itt születtek a házasságok, valamint a fontos gazdasági és politikai döntések is.

Télen, mikor pihent a munka, elrendezték az elrendezni valót. A bálok amolyan leányvásárként működtek, itt lehetett ismerkedni, vagy kifejezni a közmegegyezés általánosan ismert jeleivel a "komoly" szándékot. Itt lehetett "levajazni" a társadalmi történéseket. Buli volt, amiből egy bizonyos társadalmi rang alatt nem lehetett kimaradni.

Immár megkezdődött a farsang, a hagyományok szerint a nagy közös evések, ivások, dorbézolások időszaka, amelynek valaha az volt a funkciója, hogy feledtesse a téli hideget és sötétséget, elűzze a borongós, depressziós hangulatot. Manapság a farsangot ismét a báli idény jellemzi. Farsangi báltól kezdve az orvos bálig bezárólag mindenféle estélyeket tartanak. Festői estély, Szférák estélye, Szerelmesek bálja, Újságíróbál, Első bálozók bálja, Katalin bál, Vadász bál, Sport bál, Opera bál, Vállalkozók bálja, stb. És kezdi a báli időszak átvenni a korábbi funkciót.

Nekünk a tél persze már nem a semmittevésről szól. A föld most is pihen, de ez a lakosság nagy részét már nem érinti. Farsang van, közös dorbézolással már nem a hideget, a sötétséget űzzük el, hanem teljesen hétköznapi gondjainkat. Lányainknak nem a bálon választunk férjet, csak villogunk vele, hisz lányunk választ, s nem a bálon. Ha számítunk, ott kell lennünk. Ha nem számítunk, ott kell lennünk, hátha majd számítunk. Mint mindig, egy kicsit átlengi a sznobéria a telet.

Csak gondoljunk bele: egy ruha megvarratása 25000 alatt lehetetlen, és akkor még mázlisták vagyunk. A frizura (kontyok, hajhurkák és egyéb nyalánkságok, vidéken - s Veszprém vidék - a smink is belefér) cirka 5000. A kiegészítők (úgymint nyakék, kesztyű, stb.) 3000-től, az alkalmi cipő 15000-től 50000-ig szerezhető be, a belépő 5000-től a csillagos égig nyúlhat... "Egy nő bálbavitele" minimum 80000 Ft-ba kerül manapság.

És ha arra gondolok, hogy - ilyenkor, mikor a "munka pihen" - a gazdaságunk ki tudja hányadszor halódik, a növekedés megtorpant, a GDP esik, a megtakarítások drasztikusan csökkennek, a költségvetés hiánya ijesztő; meg kéne rémülnöm: mi lesz veled Magyarország? De elég, ha elmegyek egy bálra, látom a jólét négykerekű, kétsarkú megnyilvánulásait, s megnyugszom: minden rendben. Tehát: kell a bál!