Vitathatatlan, hogy a megyeszékhely kulturális élete jelentősen gyarapodott, ám még mindig fejlődőképes korban van - összegezte Veszprém kulturális életének jelenét és kilátásait az e területen is érdekelt (média és gasztro) szakember. Majd rávilágított: még mindig hiányoznak a kitörési pontok, de léteznek már elképzelések. Életet kell lehelni a városba, még többet. És legelsősorban a Várba.

Index: - Mennyire találkozik ma az igény a kínálattal Veszprémben?

Mészáros Zoltán: - Egy ideje láthatóan fejlődik a kulturális élet, volt néhány jó akció, ami megtapadt, s működik is, például az utcazene, a kórus- és a táncfesztivál. A nyár szenzációja pedig az Ünnepi Játékok lesz.

Index: - Mennyire elég ez a kitöréshez?

MZ: - Sokat várnak, várunk tőle, a Vár három napra bizonyára meg is telik, s ez nem kis dolog. De természetesen ez önmagában kevés ahhoz, hogy az emberek beélhessék a helyet, pedig ez a város legigazibb látványossága, turistacsalogatója. Veszprém turisztikai vonzereje körülbelül fél nap, nem hosszabb. Legjobban azt hiányolom, hogy a Várban például leülni sem lehet. Jelenleg kihasználatlan a Dubniczay-ház, melybe egy újabb kiállítóhelyet terveznek. Véleményem szerint épp elég képtár van már a Várban, viszont hiányzik a kitelepülő vendéglátó funkció, s ez az épület az egyetlen, ami vendéglátásra alkalmas. Kevés az alapfunkciók megteremtése, életet kell lehelni a várba.
Aztán ott van Veszprém másik nagy lehetősége, az állatkert. Sajnálom, hogy az állatok mostoha körülményei csak lassan javulnak. Ennek egyértelmű oka a pénzhiány, bár úgy tudom, az állatkert munkatársai szorgalmasan pályáznak, s néha nyernek is; medvéink sorsa például már rendeződött. Nagy kérdés, hogy mi lesz a hajdani vidámpark területével. Véleményem szerint kitűnő helyszín lenne egy élménypark kialakításához.

Index: - Elkanyarodtunk a szűk értelemben vett kultúrától...

MZ: - Igaz, de ha úgy vesszük, ezek a dolgok nagyon szorosan összefüggnek, hiszen épített értékeink is részei kultúránknak. De jó, térjünk át a hagyományosan vett kultúrára. A városnak immár megvannak a hagyományos rendezvényei, mint mondjuk a Gizella-napok. Régebben jobbára olyan "kötelező" program volt, de mára jó irányba változott: az események jóval változatosabbak, a szervezők figyelnek a színvonalra. Mindezek ellenére ma is érezni egy kicsit a rendezvény protokolláris jellegét.

Index: - Hétköznapi kultúra. Mozi. Milyennek ítéled meg a helyzetet?

MZ: - Röviden azt mondhatom, katasztrófa az egész. A Séd mozi hiánya is tragédia, ám a kérdés jóval korábbról indul. Kiváló példa a Séd arra, mennyire felelőtlenül lehet bánni a közvagyonnal. A mindenkori képviselőtestület felelőssége, hogy nem tett semmit az áldatlan állapotok ellen. Ebből az épületből hagyományos mozi már nem lesz. Jön a plázamozi a sikerfilmekkel, ám szerencsére létezik egy-két alternatív hely frankó alkotásokkal, ilyen például a Murak-féle kamaratermes vetítés. Megjegyzem, a konferenciaközpont sem jó ötlet a központba, arra a tenyérnyi helyre. Jómagam inkább az új sportcsarnok mellé építenék ilyet. Szállodával, jégpályával, élményfürdővel. Akár tíz milliárdos beruházásnak is el tudom képzelni, ha a város úgy tizenöt évre előre gondolkodik. Az új csarnokban az alapfunkciókon túl világversenyeket, hatalmas koncerteket látnék szívesen. Így együtt összeállna a durván kétszáz milliós fenntartás is.

Index: - Végső soron mit kezdenél a mozival?

MZ: - Szerintem örülnének a gyerekes családok egy közösségi háznak - zárt, belső játszótérrel, gyermekfelügyelettel -, a kamarában meg mehetnének a vetítések - igényes, művészi, jó alkotások. A régi szocreál épület is jól járna ezzel.
Az idei nyárra volt egy ötletem, ami jövőre húzódik, ám igyekszem megvalósítani. Szeretném beindítani a kertmozit a régi ifjúsági parkban, visszahozva a hely régi hangulatát.

Index: - A mozit kivéve másféle szórakozást is említsünk. Mennyire lefedettek az igények?

MZ: - Nagy a hiány a harmincas-negyveneseknél. Látod, nem biztos, hogy ők megtalálják azt a lehetőséget, amit keresnek. Már hogyha van rá elég igény. Aztán korban lefelé haladva egyre tágul a kör, bővül a kínálat. Összességében a halott város elnevezés ma már nem annyira igaz, a kérdés csak az: hol vannak még mindig az emberek?