Bár a Duna-parti és Zsinagóga-kerti sörözgetések és viták hangulatát nehéz teleportálni Győrből Veszprémbe, a MEDIAWAVE karaván (Buzás Mihály, Hartyándi Jenő és a Paniks együttes) tegnap igazán kiváló hangulatot teremett a Művészetek Házában. Az volt az érzésem, mintha a régi ifipark szelleme éledt volna fel pár órára.

És mi kell mindehhez? Elsősorban közönség - a gáz az egészben az, hogy kb. 12-en voltunk jelen a bulin a 16000 veszprémi ifjú és egyetemista képviseletében, a többiek (bocs a kifejezésért) a középkorosztályhoz tartoztak -, aztán pöpec program - jelen esetben mozi, filmkészítő vörksop, zene - és szesz.

Ha valaki még nem hallott volna a Fényírók Fesztiváljáról (MEDIAWAVE), akkor annyit róla, hogy ez az ország legnagyobb alternatív (művész) filmes seregszemléje, megspékelve egy kis zenei beütéssel (jazz, etno). A helyszín eredetileg Győr volt, de mára a fesztivál kinőtte magát, s egyszerre több helyszínen folynak az események. Idén április 23-tól május 1-ig immár tizennegyedik alkalommal kerül megrendezésre. Minden évben kb. 1000 alkotást neveznek a fesztiválra, amiből a zsűri előzetes szűréssel kb. 100 filmet választ ki, s azokat tekintheti meg a közönség.

Tegnap a Pincegalériában az utóbbi évek legszínvonalasabb animációs és rövidfilmjeiből kaptunk ízelítőt, emellett Buzás Mihály és Hartyándi Jenő gondoskodott arról, hogy bepillanthassunk (mégha kicsit groteszk módon is) a filmkészítés rejtelmeibe. A múvikészítő vörksop nagy sikert aratott, mivel a szereplők és a stáb tagjai is a közönség soraiból kerültek ki, s a vetítések szünetében újabb jeleneteket leforgatva az est végére összeállt a "Szerelmes kolera" című alkotás.

Buzás Mihály instrukciói alapján hamar kiderült, mi kell egy művészfilmhez:
1. stábbüfé
2. sörnyitó
3. ötlet
4. cigi
5. kamera
6. operatőr (Hartyándi)
7. rendező (Buzás)
8. nyersanyag - lehetőleg fekete-fehér filmszalag
9. szereplők
10. stáb

Mint megtudtuk, csak angol kifejezéseket szabad egy igazi művészfilmben használni, tehát a stáb tagjai az alábbiak voltak: egy szoundmen (hangfelvevő), egy rollmen (aki elhúzza a főcímet a kamera előtt), két vindóz holder (akik a szobából kitekintő női főszereplő előtt tartják az ablakot), egy rénmen (aki kis locsolókannából csorgatja az esővizet az ablakra - kívülről), két lájtmen (világosítók), egy drímingfilter (álomszűrő, kezében szövettel, melyet a kamera előtt lenget) és egy dizörtvinder (aki szájával a sivatagi szél sivítását utánozza).

Ezek után a kis csapat a nézők nagy örömére leforgatta a négy jelenetből álló filmet, melyben az ablakon szomorúan kitekintő nő kedvesére gondol, aki a sivatagban elkapja a kolerát, és a beduinok kivégzik, hogy a betegség ne terjedhessen tovább. A múvi levetítése után szűnni nem akaró, falakat rengető tapsvihar köszöntötte a stáb minden tagját.

A filmek után lépett színpadra a MEDIAWAVE egyik felfedezettje, a vajdasági Paniks együttes. Etno és folk elemekre épülő muzsikájuk jól passzolt a kisvilmoshoz, s tökéletes kompatibilitást mutatott a csapolt sörrel kapcsolatban is.

Az induláshoz készülődve - miközben a maradékot iszogattuk a pult előtt - kis társaságunk arról morfondírozott, mi kellene ahhoz, hogy az egyetemisták, helyi fiatalok is megmozduljanak, s néha ők is beugorjanak a Művészetek Házába. A válasz egyszerű: rengeteg munka, szervezés, fantáziadús programok, újra élő terasz, és akkor lassan kialakulhat a hely szelleme. Mint régen...

10.

11.

12.

13.

14.