Még aktív kosárlabdás évei alatt nevelték a csapatszellemre. Egy életre. Laki Pál azóta jó néhány dologba belefogott, használta vegyészmérnöki diplomáját, volt tévés, újságíró és sajtóreferens, de ezt az egy dolgot, a csapatszellemet nem tévesztette szem elől. Jól tudja ő, hogy minden lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. A láncszemek pedig együtt erősítheti egymást.

Index: - A "péti kiküldetés" után mikor került vissza a városba?

LP: - Négy évig dolgoztam Péten. A nyolcvanas évek közepén már gyengült Pap János politikai pozíciója. Oda mentem vissza rovatvezető-helyettesnek, ahonnét előtte kiraktak. De életem nagy lehetősége csak ’89-ben jött el. Akkor más lett az újság hangvétele, a főszerkesztő már nem kapott központi pártinstrukciókat. A zavaros helyzetben hirtelen eltűntek a politikai korlátok, s inkább csak a saját korlátjaink maradtak meg. 1990-ig tartott ez a második Naplós korszakom.

Index: - Újra egy váltás?

LP: - A rendszerváltáskor felmerült egy városi hetilap igénye. Az akkor még tanácsi költségvetési intézmény, a Városi TV Vállalat megjelentette a "VV"-t, a már új időszámításbeli városi lapot. Közben a tévéhez kerültem, szerettem azt a munkát, de inkább a háttérben kívántam maradni, mert nem vonzott a nagy nyilvánosság. A VV nevű hetilap időközben kudarcba fulladt. Alig egy évvel ezután kollégáimmal elindítottuk a Civil Monitort. Az előzménye talán annyi, hogy Pécsen, szüleimnél egy nyaralás alkalmával megláttam a Pécsi Extrát, egy hirdető újságot. Ezt a kereskedelmis lapot próbáltuk ki Veszprémben. A Civil Monitor sem lett hosszú életű, s nevét is sokan furcsállták, magam is. Aztán a tévét is átszervezték, olyannyira, hogy a nagy átszervezés közben magamat is kiszerveztem belőle.

Index: - Mindezek után merre kanyarodott életpályája?

LP: - Jött egy viszonylag sokáig működő lap, a Veszprémi 7, melynek szerkesztője lettem. Berzeviczy Zsolt, a nagy média-machinátor indította be a lapot, amit az önkormányzat alapított. Városi támogatásból és hirdetésekből élt, ami nem volt rossz konstrukció: kereskedelmi lap, helyi cikkekkel. Gazdasági problémák miatt szűnt meg ez is. Az igény azonban továbbra is megvolt egy városi lapra. Az önkormányzat pályázatot hirdetett, s a Multivízió Kft elnyerte a kiadás jogát. Ez a mai Veszprémi 7 Nap.

Index: - Hogy került a városi önkormányzathoz?

LP: - '92-től már kapcsolatban álltam a városházával mint sajtóreferens, és a mai napig ezt a vonalat erősítem, de már köztisztviselőként. Igen sokat dolgoztam a kilencvenes években, mondhatni bedolgoztam magam a város életébe. Örök emberi törekvés vágyni az újra, a beszűkülés ellen harcolni legalábbis elméleti síkon. A gyakorlatban ez nem mindig sikerül, de az nem baj. Amúgy pedig mostani munkám sokban hasonlít a pályafutásom kezdetén gyakorolthoz, mint említettem akkor tűz- és robbanásveszély vizsgálattal, előrejelzéssel foglalkoztam. Amihez pedig nyugodt szív, türelmes ideg, edzett izom kell, s nem árt meg némi humorérzék. Ugyanakkor lelki támasz is, amit a családomtól kaptam meg. Nejem türelme, lányaim szeretete lendített át a nehéz pillanatokon. Nézze! A hivatali asztalom felett nap mint nap rám mosolyog a családom. A képet "a világ legjobb Palijának" címezték...

Index: - Bevallom, végig furcsán éreztem magam, hiszen beszélgetésünk olyan "akasztják a hóhért" hangulatban zajlott. Azt kérdeztem, aki maga is kérdéseket intéz másokhoz.

LP: - Nekem is furcsa volt a másik oldalon ülni, de egyáltalán nem kellemetlen. Amit még elmondhatok, mára veszpréminek vallom magam, annyira belekerültem a mindennapokba, a közéletbe. S azt hiszem, a jövőben már maradok is.