"Elmúltak az ünnepek, fába szorultak a férgek, már a vak tyúk sem talál szemet, elmúltak az ünnepek..."
/KFT/

Tace Apó komolyan elgondolkodik a dolgok állásán. Ahogy így ül a kocsma előtt, sörrel a kezében, a dolgok határozottan állnak.

Az élet lelassulni látszik a kora délutáni órákban, az emberek cél nélkül (?) kóvályognak, meredten bámulnak maguk elé. Megáll az idő.

Lézengők mindenfelé. Én is csak lézengek. Az embereken már nagyon látszik az elmúlt napok fáradtsága. Hat ház kör ül sás kacsa patkó vályog... Kóválygás.

Tace Apó a sörébe bámul, és filozofikus hangulatba jön. Filozófi, kuss! Nietzsche kísértete járja be Veszprémet.

Már sokszor bejártam Veszprémet, de mindig találok új helyeket, új ízeket, illatokat, hangulatokat. Világok találkozása egy pontban.

Lassan megint eltűnik valami. Jövőre újra, ugyanitt, mondhatnánk, de tudnánk, hogy az már mégsem lesz ugyanaz... Különben is, hol van még az a "jövőre"?

Pedig már éppen kezdtem hozzászokni - gondolja Tace Apó. Itt van ez a sok virgonc fiatal, én is szinte megfiatalodtam. Ezer év fáradtsága és unalma, huss...

Pedig lassan vége. Majd talán jövőre... Addig pedig maradnak az emlékek...

...

...

...

...

...

...

...

...

...

...

...

...

... mert ez már történelem.