A Balaton alacsony vízszintje nem vezetett a vízminőség romlásához - állapították meg a tó ökológiai állapotának felmérése során. Sőt az aszályos évek jót tettek a nádasoknak, de túl magas a busaállomány. A Balatonban az algatömeg az elmúlt két évben csupán egyharmada volt a nyolcvanas évek átlagának, összetételében azonban még nem sikerült az 1960-as évek elejének megfelelő állapotot visszaállítani. Tovább >>>

Nyáron, főként a nyugati területeken a fonalas kékmoszatok dominálnak. Míg az algák mennyisége alapján a tó vízminősége jó vagy kiváló, összetétele révén az EU víz keretirányelve szerint ennél kedvezőtlenebb - tudtuk meg Herodek Sándortól, a Magyar Tudományos Akadémia Limnológiai Intézetének igazgatójától.

Herodek professzor a Balatoni Fejlesztési Tanács mai ülésén ismerteti a tó védelmét szolgáló kutatási program legfrissebb tapasztalatait. A Balaton kutatások koordinálására két éve együttműködési megállapodást kötött a Miniszterelnöki Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia. Noha a vizsgálatok eredményei - főképp a vízminőség-változások okainak felderítése - létfontosságú a tó és az erre épülő idegenforgalom számára, a szükségesnél jóval kevesebb pénz (évi 150 millió helyett csupán harmincmillió forint) jutott eddig a vizsgálatokra.

Pedig számos praktikus gyakorlati eredményt hoztak már eddig is a kutatások. Kiderült például, hogy az algák foszforhiányosak, ami azt mutatja, hogy a tó foszforterhelésnek viszszafogása tényleg csökkentette a mennyiségüket. Bebizonyosodott, hogy a nitrogénhiány viszont segíti a kékalgák szaporodását. Mindebből az következik - állítja Herodek - hogy míg a foszforterhelést tovább kell csökkenteni, a nitrogénterhelést nem, mert a nitrogénhiány rossz irányba tolja el a fitoplankton faji összetételét.

Elemezték a balatoni nádpusztulás okait is. Úgy tűnik, az alacsony vízállás kedvez a nádasok fejlődésének. Feltehető, hogy a nád igényli a vízszint természetes ingadozását, és a nádpusztulást az 1970-ben megemelt és stabilizált vízszint okozta. "A mostanában oly gyakran követelt egyenletesen magas vízállás könnyen a nád további pusztulását eredményezné", állítja az ismert Balaton-kutató.

Fontos tanulságokkal szolgált a halivadékok vizsgálata is. Kiderült, hogy május közepén mintegy 800 millió fogassüllő-ivadék volt a Balatonban, két hónappal később ennek már csak egy százalékát lehetett megtalálni. A fogassüllő-ivadék ekkor tér át egy hínár közt élő rákocska fogyasztására. A tóba telepíteni tehát csak olyan méretű ivadékokat volna érdemes, amelyeknek nagyobb az esélyük a túlélésre.

Meglepő eredményt hozott a busaállomány összetételének elemzése. Régóta él ugyanis a félelem, hogy a harminc kilónál nagyobbra nőtt öreg busák pusztulása komoly bajt okozhat. A halászati vállalat hivatalosan utoljára 1986-ban telepített busákat, ezek a halak tehát 18 évesek lehetnek. A halászok által kifogott busák viszont a kutatások szerint zömében tízévesek. A kérdés tehát az, hogyan kerültek ezek a tóba, hiszen a busa csak folyó vízben ívik. Amíg ezt a problémát nem sikerül tisztázni és az utánpótlást megakadályozni, addig a lehalászásuk sem oldja meg a kérdést. (magyar hírlap)