450 éve született (és 410 és fél éve halt meg) Balassi Bálint. Tegnap este az Eötvös Károly Megyei Könyvtár Balassi-virrasztással emlékezett meg az első magyar nyelven alkotó, jelentős életművet hátrahagyó költőről. A téma a csaknem kerek évforduló (Balassi október 20-án született) miatt aktuális, de joggal merül fel a kérdés, mit üzen számunkra egy "holt költő" bő négy évszázad távolából.

Balassi Bálint a magyar reneszánsz irodalom kiemelkedő alakja - mind életművét, mind pedig hatását tekintve. Halála után is még évtizedekig tanítványai és követői határozták meg a líra alakulását, fejlődését hazánkban, de a későbbi korok költőire is megtermékenyítő hatással volt.

Élete nem volt mintaszerű, sőt inkább a "zűrös" jelző illene rá: ivott, nőzött, harcolt, vérfertőző házasságot kötött, felesége miatt katolizált, de lelkében protestáns maradt, emigrált és hazatért, még harcolt... Nem mondhatnánk, hogy példamutató életet élt volna. Ettől függetlenül szeretjük, mivel sok dologban hasonlít hozzánk – talán éppen nem túl példamutató élete miatt.

Mert ki ne szeretné a lengyel citerás lányokat (fiúkat) nézegetni (khm), vagy nagyokat inni, néha a "végeken" vitézkedni - aztán persze az egészet megbánva lehet szaladni valakihez (kinek-kinek ízlése szerint) feloldozást kérni, bocsánatot nyerni bűneinkért.

Nyelvezete persze ósdi (honnan tudott volna a nyelvújításról), de mondanivalója, eszközei, szerkesztése modern. Sok újat azóta sem tudunk felmutatni. Ennek ellenére kevés fiatal olvas Balassit, mert mi már nem vagyunk olyanok, mint ő volt. Mi már nem udvarlunk éveken keresztül egy csajnak reménytelenül (?), leginkább az első akadálynál otthagyjuk a dolgokat.

Balassi pályája erkölcsileg lehet megkérdőjelezhető, de művészileg semmiképp. "Emberségről példát, vitézségről formát" tanulhatunk tőle minden visszásság, minden elkövetett, majd megbánt bűn ellenére. Vagy éppen az őszinte megbánás miatt...

Versek tőle a weben: http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/bbom/