A Petőfi Színház októberi bemutatójának, a La Mancha lovagjának főszereplője Jakab Tamás, Jászai-díjas színművész. Vele beszélgettünk a próbákról, az előadásról és Don Quijotéról.

Index: - Mennyire áll közel Önhöz La Mancha lovagjának alakja?

Jakab Tamás: - Nagyon közel érzem magamhoz a don quijote-i gondolatot és Cervantes egész kitalációját. Eléggé hányatott-vetett az életünk és a színészek „közlekedési formája” ezen a világon, és mindig kiderül, hogy 500 évvel ezelőtt is - Shakespeare, Moliére vagy Cervantes korában - ugyanilyen nehéz volt az embereknek. Ezt ellensúlyozandó mindenki valami álmot kerget, s annak segítségével próbál meg kiszakadni a valóságból. Segít, ha megragadjuk azokat az egyszerű, kis gyönyöröket, amik fölött sokszor elsiklunk. Én is igyekszem az életben nem az adóhivatalra koncentrálni vagy arra, hogy a gyerekeknek mennyiért veszünk cipőt, hanem megpróbálom nem elfelejteni: vannak ezeknél sokkal fontosabb és nagyobb dolgok is az életben. Éppen ezért gondolom, hogy Don Quijote figurája nagyon fontos és szellemisége megtanulandó mindenki számára. Egyformán szükségünk van az ábrándozásra, álmodozásra.

Index: - A mély gondolatiságot, amiről beszélt, hogyan bírja el a könnyed műfaj?

JT: - Hogy a darab egy musical, csak fogyaszthatóbbá teszi a nézők számára a gondolatot. Arról nem is beszélve, hogy gyönyörű számok hangzanak el benne. Nem hiszem, hogy ez súlytalanítaná az előadás mondandóját, sőt inkább megkoronázza azt. Amikor az ember már szavakban nem tudja kifejezni, mit érez, egyszer csak énekelni kezd.

Index: - A prózai vagy a zenés szerepeknek örül jobban?

JT: - A jó szerepeket szeretem; és ez független attól, hogy prózai vagy zenés a darab. Mindkét műfajban akad olyan, aminek kicsit ellenáll a szervezetem. A La Mancha lovagjánál nem volt semmi bajom. Ez a darab telitalálat, ráadásul Korognay Károly újrafordította az egészet, a számokkal együtt. Persze nem mintha az előző fordítás nem lett volna remek, de a nyelvezet maibb lett így, közelebb került az emberekhez. Nagyon sok Shakespeare darabbal meg kellene tenni ugyanezt, és sokszor meg is teszik. Kérdésére visszatérve: mindenféle jó szerepnek és mindenféle jó előadásnak örülök, ahol igazi csapatmunkáról van szó.

Index: - A La Mancha lovagja próbáin jó csapat állt össze?

JT: - Meglepően jó. 25 éve vagyok a pályán, és egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor született ilyen jó csillagzat alatt előadás. Rendkívül jók a kollégáim, a legkisebb szerepektől kezdve a legnagyobbakig. Még az a színész is maximálisan jelen van, keményen dolgozik a színpadon, aki meg se szólal egész előadás alatt. Nagy odaadással csináljuk egytől-egyig.

Index: - Színészszemmel milyen rendező Korognay Károly?

JT: - Ő színész, ráadásul rendkívül jó színész. Már régóta dolgozom vele: együtt végeztük a főiskolát (bár én fölötte jártam pár évvel) és igazgatóm is volt Szegeden. Sokat segített, hogy igazán jól ismer engem. Nagyon finoman vezette a próbákat. A kéthónapos próbafolyamat alatt egy hangos szót nem lehetett hallani. Erős csapatnak éreztem magunkat, amivel lassan meneteltünk a cél felé. Egy nagyon szép próbafolyamat után vagyunk.

Index: - Legközelebb miben láthatjuk?

JT: - Neil Simon Pletyka című vígjátékát próbáljuk, itt inkább fogunk mókázni, mint ebben az előadásban, bár a Don Quijote története is ad lehetőséget a színésznek arra, hogy a nézőt megnevettesse - viszont arra is, hogy megríkassa. Emiatt voltam biztos abban, hogy a darabot nagyon fogják venni a nézők, de arra nem számítottam, hogy ilyen óriási siker lesz.