"Kik beírták nevüket városunk nagykönyvébe" címmel emlékkiállítás nyílt hétfőn a VMK Március 15. úti Klubkönyvtárában Veszprém évfordulós nagyságairól. A megnyitón Cholnoky László íróról tartott előadást Brassai Zoltán irodalmár és Nemeskéri Erika irodalomtörténész.

A tárlat megemlékezik az 1804-ben született Francsics Károlyról, az 1904-ben született és 1936-tól 1949-ig Veszprémben múzeumigazgatóként dolgozó Nagy László könyvtáros, régész, muzeológusról, a 150 évvel ezelőtt született Szeglethy Györgyről, aki 1899-től 1910-ig volt városunk polgármestere, valamint a 125 évvel ezelőtt született, s 50 éves korában, 75 évvel ezelőtt elhunyt Cholnoky Lászlóról.

Brassai Zoltán a legfiatalabbik Cholnoky testvér veszprémi kötődéseiről beszélt. Gárdonyi Géza gondolatát idézve, az íróvá válás folyamatával kapcsolatban elhangzott, hogy abban milyen szerepe van a gyerekkornak, s a gyerekkor során megélt élményeknek. Azok miként kerülnek vissza a későbbi írásokba, s hogyan határozzák meg akár egy egész írói pálya jelentőségét, nagyságát is.

A családi emlékezet természete a Cholnokyakat sem érintette másképpen, mint a múltjukkal valamicskét is foglalkozni akaró más családokat. A testvérek több alkalommal is jelentős eltérésekkel számolnak be megtörtént és megtörténtnek vélt eseményekről.

Veszprém és annak környéke gyakori témája a Cholnoky-szövegeknek, s a Cholnoky családnak jómódot biztosító apa foglalkozása kapcsán - az egyébként szintén jogi tanulmányokat folytató, azonban azt be nem fejező - Lászlónál gyakori szereplők az ügyvédek és a jogászvilág más képviselői is. A legkisebb fiú pályafutása azonban közel sem volt annyira meseszerű, mint azt a születési sorrendiség diktálná. Az alkoholhoz, s az élet megéléséhez való sajátságos viszonya kapcsán - a tragikus történeteket színesítendő - a családi legendáriumból megtudhatjuk, hogy milyen körülmények közt került a földrajztudományokkal foglalkozó Jenő vizsgaöltönye zálogházba, testvéreinek „köszönhetően”, s hogy a vidékről a fővárosba került, XX. század eleji fiatal értelmiség milyen egyéb más hányattatások, kellemetlen- és kellemetességek közepette töltötte korabeli életét.

Nemeskéri Erika előadásában Cholnoky László korabeli s a mai magyar irodalomban betöltött szerepéről adott áttekintést. Az 1941-ben Thurzó Gábor szerkesztésében megjelent "Tegnapok ködlovagjai" című kötetből Márai Sándor előszavát idézte, melyben az író reálisan lefesti, milyen nehéz körülmények között dolgoztak és éltek a XX. század elejének magyar írói. Márai, Krúdyval együtt, Cholnoky Lászlóban igazából személyiségének jellegzetességeit, s nem írói munkájának a rendkívüliségét tartja fontosnak, és úgy tűnik, a mai magyar irodalmi kánonban is ez az elgondolkodás érvényesül.

Cholnoky László szövegeinek gyakori motívuma az ember bukásának gondolata. A szerzőnek és életművének ez a fajta párhuzama azonban nem volt elég ahhoz, hogy valóban reményteljes kísérletei megvalósulhattak volna. A XX. század elismert írói közül többen sikeresen próbálkoztak Cholnokyhoz hasonló regény- és elbeszéléstechnikai eljárásokkal, az ő sikerük viszont egyáltalán nem biztos, hogy a mi szerzőnk, illetve szerzőink sikertelenségéről kell, hogy meggyőzzön bennünket.

Igazán sajnálom, hogy az elhangzott előadásokat csak egy viszonylag kis számú közönség kísérhette figyelemmel, mivel azok színvonala és tartalma - azt hiszem - néhányunkat valóban meggyőzhetett arról, hogy ugyancsak ideje volna olvasni, vagy újraolvasni egynémely műveket. A kiállítás anyagának megtekintését pedig nemcsak azoknak ajánlom, akik kíváncsiak a korabeli neves veszprémi polgárok relikviáira, de azoknak is, akiknek élmény jelent még betérni egy meghitt hangulatú kis könyvtárba.

-donó-