Lehet hogy túlzok, szerintem a film zseniális. A Macerás ügyek rendezője második nagyjátékfilmjében végre olyat mutat, amely nélkülöz minden szájbarágást és világmegváltaást, olyan eredeti és kreatív, hogy tátva marad a szemünk...

A narrátorok: néhány kék tyúk, sárga szamár és piros disznó. Gyönyörű táj, egy furcsa kék ház és még furcsább lakói... Játékos Demeter, a híres fotós, aki annyira elbizonytalanodott, hogy még a zokniját sem tudja felhúzni. Párja, Bori és öccse, Krisztián édes idillben élik mindennapjaikat. Egy napon megjelenik Tamara Krisztián oldalán, szokatlan páros. Az új lakó olyannyira nem illik közéjük, hogy Demeter és Bori mindent megtesz, hogy elszakítsa őket... A történet ilyen egyszerűen kezdődik és pont ilyen egyszerűen fog befejeződni is.

A Szabó Domonkos, Török-Illyés Orsolya, Nyitrai Illés trió mellett új szereplő, Kovács Ágnes látható, valamint feltűnik egy kis időre Kozma Attila, a Macerás ügyek fűrészes embere is. Egyébként a Tamara Hajdu Szabolcs saját kétfelvonásos darabja, amelyet a Stúdió K színpadán játszottak tavaly szeptembertől. (Ez a verzió már bizonyított, hiszen megnyerte az Alternatív Színházi Szemlét). Hajdu a színészi játéknál (és nemkülönben a kamera "játékánál") nagy hangsúlyt fektet az improvizációra, valóban érezhető a jelenetek könnyed erőltetettlensége.

A képi megvalósítás különösen eredeti, a rendező vizuális érzékenységéről árulkodik. Minden képkocka élő kompozíció, tele természeti és még több természetes elemmel - tényleg öröm a szemnek. A hargitai táj nagytotáljai csodás környezetbe helyezik a házikó történetét. Az operatőr, Szaladják István jól érzi, mikor és mennyit tegyen hozzá Hajdu koncepciójához. Semmi sem kínos, semmi sem mű. Egy mesebeli világot valahogy így képzelnénk el...

"Minden idők legjobb National Geographic fotóiból összeállított kötetben láttam egy nagyon furcsa színezésű fényképet egy holland halászcsaládról, amin magasság szerint sorakozott fel a család összes tagja, háttérben pedig ott voltak az állatok. Éveken át dédelgettem magamban az ötletet, hogy milyen jó lenne ebből filmet készíteni. A Tamara története ezzel a vízióval találkozott." A Kicsimarapagoda és a Necropolis című kisfilmek rendezője egyébként már új nagyjátékfilmjén, a "Fehér Tenyér"-en dolgozik.

A Tamara (és Hajdu Szabolcs többi műve) szerencsére bátran ellenáll a nagy sikersztorik által kijelölt iránynak, és remélhetőleg a hollywood-agyú közönség is ráharap az ilyesfajta szerzőiség ízére. Még több ilyet, magyar filmesek!!!