A lószőrből készült, zsűrizett ékszerek ára vetekszik az aranyéval - tudtuk meg Czefernekné Tenk Bernadettől, aki a közelmúltban a népművészet ifjú mestere lett. Veszprémi otthonában beszélgettünk vele többek között arról, hogy mit jelent számára az alkotás.

A fiatalasszony mosolyogva nyit ajtót. Lényéből sugárzik a kiegyensúlyozottság és a belső harmónia. A konyhaasztalon egymás mellett pihennek a szebbnél szebb ékszerek, amik Bernadett keze munkáját dicsérik. Leülünk, és elkezdődik egy nem is olyan régi történet. Bernadett, aki végzettségét tekintve közgazdász, már kisiskolásként megismerkedett a hagyományos népi mesterségekkel. Édesanyját követve tagja lett a népművészeti egyesületnek, ahol kezdetben szövéssel foglalkozott. Az egyesület keretében tíz évvel ezelőtt elvégezte a lószőrékszer-készítő tanfolyamot, azóta szerelmes a szakmába.

Elmondása szerint minimum öt év kellett ahhoz, hogy beérjen, tíz év alatt pedig megtanulta pontosabban húzni a szálakat, és eljutott arra a szintre, ahol megvalósíthatja a fantáziájában élő, a hagyományoktól eltérő formákat, motívumokat is. Ezeknek a művészi szinten kivitelezett alkotásoknak az ára Magyarországon az aranyéval mérhető össze. Külföldi mesterek honlapjain viszont már az egyszerűbb formáknak is ettől sokkal magasabb lehet az ára. Bernadett a díjnyertes pályázatához széles körű kutatást végzett a területen, és ahhoz a meglepő felfedezéshez jutott, hogy az a technika, amit a hazai alkotók használnak, egyedülálló a világon, csak nálunk terjedt el. A mesterség egyidős magával a lótartással, vagyis kétezer évre nyúlik vissza. A kezdeti időkben még főleg praktikus dolgokat, használati tárgyakat készítettek lószőrből, majd a 16. században kezdett a díszek készítése előtérbe kerülni, ekkor alakultak ki a csak ránk jellemző formák. Az 1900-as évek jelentették a lassú végnapokat, amikor majdnem teljesen el-tűnt a lószőrfonás. Egyetlen idős ember maradt, aki a hetvenes évek elején felkarolta a lószőrékszer-készítést, a mai mesterek szinte kivétel nélkül tőle tanultak. Bernadett tanítója is tőle sajátította el a szakma fortélyait. Manapság a vásárokon egymástól lesik el a különböző fogásokat, és tanítják is azt az érdeklődőknek.

Bernadett a különleges ékszereket különleges alkalmakra veszi fel. Úgy érzi, a lelkét megnyugtatja az, amikor látja, hogy szépet alkotott. Az még jobb érzés számára, amikor az ékszereit a zsűri is szépnek találja. Szereti magát az alkotás folyamatát, ami közben kikapcsol, a napi gondokat elfelejti.

Sokunknak, akik nem tudjuk, hogyan találjuk meg lelkünkben a nyugalmat, példa lehetne. Pedig az ő receptje csak ennyi: végy egy széket és egy kis karkosarat. (napló)