Az új esztendőben mindannyian szövögetünk új terveket. Van, aki kimondja, van, aki elhallgatja, azt gondolva, úgy lesz majd igazi meglepetés - saját magának is. Így van ezzel a hajléktalanszálló lakóinak egy része. Mert - sajnos - nem mindegyikük képes talpra állni, elölről kezdeni életét. A szálló megbízott vezetője, Kolárovics Attila mindenesetre nem fogadkozik, de reménykedik. Van miért, a 2004-es elképzeléseik jó része megvalósult. Terveik pedig bőven vannak.

- Sok esemény zajlott 2004-ben a szálló körül - kezdi Kolárovics Attila. - Létrehoztunk egy tízfős, emelt szintű hajléktalanotthont az átmeneti szálló épületében, mely az otthontalanná vált idős, beteg embereknek nyújt segítséget. A szálló lakói igényelhetik ezt a fajta ellátást, s jelenleg az otthon telt házzal "üzemel". Négy pár számára alakítottunk ki szobákat a szállón; ez mindenképpen újdonság országos szinten is. Az éjjeli menedékhely a tetőtér beépítése után már húsz fővel több rászorulót tud fogadni. Kialakítottunk egy rehabilitációs műhelyt, melynek beindítása az idei évre tolódik. Sajnos a támogatási feltételek szigorítása után nehéz olyan vállalkozást találni, amelyik vállalná a foglalkoztatást, de próbálkozunk a kereséssel. Kénytelenek voltunk új beléptető rendszert kialakítani, a szállón lakók, dolgozók biztonsága érdekében muszáj kiszűrni az agresszív egyéneket az épületből. Ettől függetlenül nem zárunk ki az ellátásból senkit; egyéb módon oldjuk meg az elhelyezést - teszi hozzá Kolárovics Attila.

Az évvége nagy ajándéka a szomszédos családi ház. Itt alakítják ki a leendő lakók az említett kiléptetőt. Nagy szükség volna több hasonlóra, mert az albérlet megfizethetetlen, önkormányzati bérlakások nincsenek.

Időben kell fogni a jelzéseket

- Kik "költöznek" a két szobás kiléptetőbe? - kérdezem. - Azok, akik hajlandók felvenni szenvedélybetegségük ellen a küzdelmet - válaszol a vezető, és mindjárt hozzá is teszi: nem csak az alkoholra kell gondolni, igen magas a játékgép-függők, a szipusok, füvesek száma, őket is kezelni kell, ám a kezelés valójában megkésett reakció.

- Veszprémben sajnos "állóvizet" tapasztalok szociális területen. Sokkal több pénz és munka egy beteg embert visszahozni a társadalomba, egy eltorzult személyiség talpra állítása. Nem vesszük észre időben a problémákat, s nem elég hatékony a megelőzés - véli Kolárovics Attila. - Mire lenne szükség a helyzet megváltoztatásához? Elhivatott vezetőkre, szociális munkásokra a megfelelő helyen, és az anyagiak átcsoportosítására. Másik nagy gondom a pörgős, hajtós mindennapokban tapasztalható, folyamatos értékválság. Nincs tekintélye a családnak, a házasságnak. A folyamat visszafordításában nagy szerepük lehet az egyházaknak, az iskoláknak. Nagyon szívesen összefognék hasonlóan gondolkodó helybeli szakmai vezetőkkel, hogy mentsük, amit - és amíg - lehet.

A szálló vezetésének konkrét tervei is vannak az idei esztendőre. Szándékukban áll egy 24 órás orvosi ügyelet és lábadozó létrehozása a kórházakból kikerült személyeknek, akiknek nincs hova menniük. Megyei vagy régiós szinten képzelik el ezt, s a város is ehhez kapna támogatást az államtól - Veszprémet jelölték ki ugyanis a régió három megyéjének hajléktalan orvosi ellátási helyéül. Fontos tervük egy nappali képzési központ kialakítása. Kolárovics Attila meglátása szerint nem elsősorban szakmai tanulásra lenne szükségük a hajléktalan, vagy a hajléktalanság határán egyensúlyozó személyeknek; sokkal inkább olyan gyakorlati "tudományok" elsajátítására, mint a "hogy keressek állást?", a "hogy adjam el magam a munkaerőpiacon" kérdésköre.

A kiléptetőn

- Többet várok idén, mint amit a tavalyi év hozott - kezdi a csak keresztnévvel nyilatkozó Imre, a lassan kész kiléptető otthon egyik lakója. - Kilátásaim reálisak, "széken ülő" terveim vannak. A napokban kezdek új, állandó munkahelyemen, s nem zárom ki a hétvégi munkavállalást sem. Igazán hosszú távú elképzeléseim egyelőre nincsenek. A gyerekeim hétvégenként meglátogatnak, itt nyugodtan fogadhatom őket. A régi családomat már nem valószínű, hogy "összehozom", nem csak anyagi okok miatt. A szállón viszont megismerkedtem egy hölggyel, közös célokkal tervezzük közös jövőnket. A kiléptetőn családias hangulatban készülhetünk a kinti életre, ez a létesítmény egy "csúcs" ötlet volt attól, aki kitalálta.

A kiléptető másik lakója, B. Imre elmondja, nehezen tud munkát szerezni, bár jó lenne találni egy részmunkaidős helyet. Egyelőre nincsenek konkrét tervei a rokkantnyugdíjas fiatalembernek. - Örülök, hogy a kiléptetőház megtanít bennünket az önálló életre. Úgy néz ki, hatodmagunkkal tudjuk elkezdeni a két szobában az ittlétet. Nagy előrelépés lesz a szálló után.

A beszélgetést abbahagyjuk, átmegyünk a szobába, az ajtóban lekerülnek a cipők, a kályha ontja a meleget - hát igen. A szálló és a majdani otthon között ez a hely - bár csak átmeneti, mégis - több mint átmenet.