Vállalkozó vagyok. Na nem jaguáron száguldozó, kertvárosban a részvényeiből és kft.-ből vígan élő pénzguru. Én szellemi szabadfoglalkozásúként az ötleteimet, képességeimet adom el. Ami önmagában nem baj – én nagyon jól érzem magam, ebben a szerepben –, mert munka van bőven. A baj csak a fizetési határidővel jő el, mostanában egyre gyakrabban. A megrendelők nem fizetnek, vagy csak késve, kemény közelharc árán. És ha nem, akkor jön a gond, mert jogi segítség csak elméletben van.

Sokan munkanélküliségről, nehéz elhelyezkedésről beszélnek. Ami biztosan igaz egy bizonyos réteg esetében, de aki kreatív, megbízható, nagy szakmai tapasztalata van, jó végzettséggel rendelkezik, az biztosan talál munkát, többet is a kelleténél. Ez jó, hiszen a többlábon állás a legnagyobb divat nálunk. Halmozzuk a megbízatásokat, állásokat, mert így érezzük magunkat biztonságban, így élhetünk elfogadhatóan az alacsony díjazások miatt.

A munkaadók szeretik az ilyen pörgős, sikerre kiéhezett, bizonyítási vággyal teli embereket. A munkájukra szükség van, fizetni azonban nem akarnak. Van, aki lelki okok miatt nem akar megválni a pénzétől, mert szeretni nagyon-nagyon. Tőle egy kis küzdelem, lelki ökölharc árán sikerül a fizetési határidő után kicsikarni az összeget. Igaz ez idő alatt neki kamatozott, ő használta kamatmentesen a pénzed, de legalább megkaptad. Ilyen ember volt és lesz is. Van, aki nem tud fizetni, mert a megrendelés pillanatában sem volt neki. Ez a legrosszabb, mert esélyed sincs a pénzed megszerzésére.

Mit tehetsz? Megkéred, hogy rendezze az adósságát. Szépen, kedvesen. Aztán már erőteljesebben. Ő megígéri, mert „rendes” ember. De nem fizet, mert nem tud. És ez így mehet tovább napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra. Na, de meddig? Szerződésed van, számlát adtál. Nem lehet baj. Gondolod te. Baj nincs is, mert tiéd az igazság, igaz a pénz nem. Ügyvédhez fordulhatsz, aki felszólítja a megrendelőt, ha számlád 60 napnál régebbi, akkor felszámolást kérhet a számlát befogadó cég ellen. Közben te adózol a számlán feltüntetett érték után, mert az APEH keményen figyel és lesújt, ha nem fizetsz.

Pénzed azonban még mindig nincs. De te közben fizeted a járulékaidat, tartozásod a lakás, a kocsi után, egyéb közüzemi számláidat, mert ha nem, akkor… És vársz, mert a jogi élet telis-tele van határidővel, kérelmekkel. Vársz és bizakodsz. Egyszer csak eljön az igazság pillanata. Nyertél. De az adott személy, kft. másnak is tartozott, és bizony ők előnyt élveznek a kifizetéseknél, ha egyáltalán arra sor kerül. Mert sok cég fizetésképtelenséget jelent, és te a bírósági végzéseddel nem mehetsz nyaralni.

Mi a megoldás? Egy behajtó cég? Egy kigyúrt, izmokkal és határozottsággal felszerelt szakember, nagy rábeszélő-képességgel? Nem mindenki tudja ezt bevállalni, nem mindenkinek van gyomra hozzá.

Ki segít? Én az államtól várnám a megoldást.
Állítólag mi, a középosztály vagyunk az állam gerince. Szükség van ránk. Elméletben, mert sajnos sok esetben, mint például a fenti, ezt nem érezzük.
A vállalkozás szabadságát nem nehezítheti az állam, hisz szükség van a pénzüket kockáztató emberekre. De meg kell védeni az egyéni vállalkozókat, a számlát kibocsátó magánszemélyeket is.