A veszprémi és a Balaton-felvidéki lakáspiacra évekig a pezsgés, az élénk mozgás volt a jellemző. Úgy tűnik, mára ez a tendencia megszűnt. Lakatos Istvánt – aki ingatlanközvetítéssel is foglalkozik – arról kérdeztük, miként látja az ingatlanpiac alakulását a városban és annak környékén.

Index: – Az iroda városon kívüli ingatlanok közvetítésével is foglalkozik?

Lakatos István: – Úgy indítottuk a tevékenységet, hogy a Zánkától Balatonakarattyáig és Herendig terjedő háromszögben fogunk dolgozni – az igények szerint. Az volt az elképzelésem, hogy külföldi – dél-német és osztrák területen lévő – közvetítőkkel is kapcsolatba lépünk, így direkt olyan ingatlanokat kereshetünk, amelyek iránt kint érdeklődnek. Sajnos ez az terv nem jött be, ugyanis a külföldi igény teljes egészében megszűnt. A honlapunk is emiatt az elképzelés miatt kapta a www.immobilienzentrum.hu nevet.

Index: – Hogyan látja az ingatlanpiac alakulását a vidéki térségben?

LI: – Úgy, ahogy a városi piac alakulását, ez a kettő nem választható szét, szorosan összetartozik. A 2002-es, 2003-as évben tapasztalt élénk mozgás jelentette azt is, hogy a városban, lakásban élők hitelek segítségével a környékbeli falvakban vásároltak családi házat. A dolgok így, ilyen módon összefüggnek, mert hogyha van kereslet használt lakások iránt a városban, akkor az eladásból származó összegből, illetve az ehhez kapcsolt hitelből lehet családi házat venni vidéken. A veszprémi házak drágábbak, ezért kifele mozog a lakosság egy része. Azonban ez a mozgás leállt, jelenleg pang az ingatlanpiac.

Index: – Ön szerint miért történt pár évvel ezelőtt a jelentős fellendülés?

LI: – 2002-ben, 2003-ban azok az emberek, akik az akkori hitelkonstrukciós rendszerben lépni tudtak, léptek is. Volt egy vásárlói réteg, aki meg azért vett ingatlant, mert a viszonylag kedvező hitelkonstrukciókat kihasználva a bankokban lévő megtakarított pénzét befektette. Sokan arra számítottak, hogy az Európai Unióba való belépésünkkel megnő ezeknek az ingatlanoknak az ára.

Index: – Ez nem jött be?

LI: – Az árak lényegében nem csökkentek, de nem is nőttek. 2004-re az előzőekben említett kuncsaftok elfogytak – és ennek következtében leállt az ingatlanforgalom. Ami még kurrens, az az építési telek, mivel ezekhez a környező településeken ötmillió körüli áron hozzá lehet jutni. Akik szociálpolitikai támogatások, magtakarított pénz, családi segítség, illetve hitel eredményeként képesek építkezni, megvásárolják ezeket a telkeket.

Index: – Ön szerint a jelenlegi pangás után mi várható?

LI: – Én arra számítok – hogy aztán ez bejön-e vagy sem, ki tudja –, hogy ismételten összegyűlik annyi pénz az embereknél, amely lehetővé teszi, hogy ők is váltsanak, tovább lépjenek. Itt elsősorban arra gondolok, hogy egyrészt folyamatosan működnek a lakástakarékossági rendszerek, és ezekben azért gyűlik a pénz – ez a tőke előbb-utóbb meg fog jelenni, mint vásárlóerő. Azonban olyan kampányszerű vásárlást, mobilizációt, mint két évvel ezelőtt, már nem várok. Azt gondolom, hogy visszaáll egy normál, kiegyensúlyozott, a korábbi évek gyakorlatához hasonló piaci rendszer. Szerintem a mostani tetszhalott állapotnak egy-két év alatt meg kell szűnnie.

Index: – Az sok új lakás mennyire befolyásolja a használt lakás piacát?

LI: – Az újlakás piacon teljes bedugulás tapasztalható, úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő 5–10 évre elvették a kedvét annak beruházó rétegnek, aki ebbe belevágott. A Veszprémben felépített új lakások értékesítése több évre elhúzódhat – utána még kell pár esztendő, amíg a beruházók kiheverik ezt a traumát.

Index: – Az Európai Unióba való belépésünk, illetve az euró jövőbeli bevezetése nem fog változtatni a jelenlegi helyzeten?

LI: – Többen azt gondolják, hogy a csatlakozásnak köszönhetően több külföldi – főleg német, osztrák – fog nálunk az olcsóbb élet reményében letelepedni, de szerintem ez az elképzelés nem reális. Németországban a helyzet most rosszabb, mint tíz évvel ezelőtt volt – az egyesülés terhei, illetve az euró bevezetése miatt. A béreket és a nyugdíjakat hozzáigazították az euróhoz, az árak meg szinte azok maradtak, mint márkában voltak. Rosszabbak a jövedelemgyűjtési lehetőségek, így nehezebb itt Magyarországon fenntartani egy második otthont – mert nagyon kevesen vannak, akik feladnák a hazai házukat. Szerintem külföldi fizetésképes keresletre nem lehet számítani, keletről azért nem, mert nincs, a nyugatiakkal kapcsolatban pedig az látható, hogy megfordult a korábbi években érzékelt tendencia.

Index: – A nyaralók piacán mi a helyzet?

LI: – A tapasztalatom az, hogy itt is megszűnt a külföldi érdeklődés. Sőt, gyakori eset, hogy a külföldi tulajdonos eladja a magyarországi ingatlanát.

Index: – És a belföldi vásárlók?

LI: – A belföldiek sem nem nagyon érdeklődnek. Vannak olyan ingatlanaink – például Révfülöp, Balatonfüred térségében – amelyeket egyszerűen nem lehet eladni. Hiába találhatók meg a honlapon, hiába vitték le az árat – évek óta gazdára várnak. A pangásnak oka lehet az is, hogy lényegesen megváltoztak a nyaralási szokások. Régen az emberek egy része a városokban élve, a megtakarításokból szert tudott tenni egy Balaton környéki településen egy házra – ott eltöltötték a hétvégét, a nyarat. Mára ez megváltozott – a fél ország Horvátországba, vagy messzebbre megy üdülni. Ez pedig újabb problémát vet fel. A szocialista időszakban rengeteg kis vityillót építettek a külterületeken. Egyfajta összekacsingatás ment a hatóság és a polgár között – mert nem lehetett nyaralót építeni, de fel lehetett húzni gyümölcstárolót, alá egy pincét. A polgár megépítette, ott álltak a falak, rajta volt a tető, kihívta a hatóságot, megkapta használatbavételi engedélyt – harmadnapra meg már beválaszfalazták, csináltak fürdőszobát, konyhát. Rengeteg ilyen gazdasági épületként szereplő ház található a Balaton mellett, ezeket soha az életben nem lehet már átminősíteni – a szabályok megszigorodásával –, mindig gazdasági épületek maradnak. Ez a rengeteg ház szintén eladhatatlan. Ugyanakkor nagy telek van hozzájuk, de azt meg művelni kell, ez pedig a fiatalabb generációnak nincsen az ínyére. Ez hosszú távon komoly problémát okozhat, ha kihal az idősebb generáció, tömegével jelennek meg a Balaton-felvidéken az elhanyagolt épületek.

Index: – Elég sötétnek tűnik a jövő…

LI: – Félreértés ne essék, én optimistán állok a helyzethez. Igaz, most abszolút mélyponton van az ingatlanpiac, de azt gondolom, egy-két év alatt visszaáll a normális állapotra. Mindig lesz, aki ki akar jönni a panelból, nagyobb lakást vagy házat akar venni, csak most gyűjtik a pénzt.