A Séd Filmszínház december végétől már nem az önkormányzat tulajdona. Bélafi Lászlót, az ingatlan megvásárlóját arról kérdeztük, mi a terve az épülettel, a jelenlegi bérlők maradnak-e a Sédben, illetve milyen külső, belső és funkcionális változások várhatók a jövőben.

Index: – A jelenleg a Séd Filmszínházban működő Pannon Várszínház és az Expresszó Klubmozi marad az intézményben azután, hogy az Ön tulajdonába megy át az épület?

Bélafi László: – Még decemberben megtörténik az átadás-átvétel. Az önkormányzat konstruktívan viselkedett, ugyanis az épületen voltak bizonyos terhek, amelyekkel az intézményt nem vehettem át – ám az önkormányzat ezeket rendezte. Megállapodtunk a Pannon Várszínházzal és a Filmkamara Egyesülettel is – amíg az átépítés el nem kezdődik, mindkét vállalkozás tovább működhet az épületben.

Index: – Meddig adta bérbe a helyiségeket, és miért pont addig?

BL: – A bérleti szerződést 2008 közepéig, tehát két és fél évre kötöttük. Ennyi idő szükséges az átépítést megelőző alapos előkészítő munkához – az építészeti, akusztikai tervezéshez, a külső megjelenés kidolgozásához. A frekventáltság és a közösségi funkció miatt szorosan együtt kell működnünk az önkormányzattal és a közvéleménnyel. Amint elkészülnek az átépítés tervei, és látni fogjuk, miként fog kinézni az épület, milyen funkciókat fog teljesíteni, azonnal nyilvánosságra hozzuk az elképzeléseket, és kíváncsian várjuk a veszprémi polgárok véleményét.

Index: – Az átépítés után milyen funkciói lesznek az intézmények?

BL: – Elsősorban koncertteremként szolgál majd, de kamaraszínházi darabok, egyéb színpadi produkciók, könnyűzenei koncertek befogadására is alkalmassá tesszük. A átalakítható nagyterem a tervek szerint képes lesz a konferenciaterem funkció ellátására. A mobilitásból fakad, hogy orfeumként, bálteremként is működhetne: a színpadmagasságot a terem feléig egy síkba lehet majd hozni, az emelkedő nézőteret, illetve a tánctér egy részét is be lehet majd asztalozni. Emellett természetesen képzőművészeti kiállításokat is be tud majd fogadni, illetve az alsó szinten egy alternatív klub is működhetne. Magyarul az átalakítás után az épület egyfajta kulturális központ szerepét tölthetné be.

Index: – Kívülről mennyire fog megváltozni az épület?

BL: – A mostani épületet bővíteni kell – összhangban a városi elképzelésekkel. Az utca felé, a megyei ügyészségtől lefelé ízléses mértékig hozzá kell építeni az intézményhez. A mozi funkció nem tette szükségessé kiszolgáló helyiségek létrehozását – így az új részben kaphatnának helyet a próbatermek, az öltözők, különböző művészeti együttesek bázisai, illetve a koncertterem, konferenciaterem funkcióhoz kapcsolódó kávézó, étterem is. A mozi a gyalogos utak gyújtópontjában van, naponta kb. 15000 ember megy el előtte, épp ezért az épületnek mindenképpen kulturális megállópontként kell működnie. Az egész tervezés arra irányul majd, hogy ezt a jelleget kívül-belül mutassa az épület.

Index: – Miért csak két és fél év múlva állnak neki az átépítésnek?

BL: – Ennek leginkább anyagi természetű okai vannak, azonban ebből adódik az az előny, hogy van időnk tervezni, és össze tudnak érni a különböző igények, lehetőségek és elképzelések. Azt lehet látni, hogy jövőre olyan magyar kezdeményezésű kulturális pályázat megjelenésére nem számíthatunk, amelyen megpályázhatnánk az átépítés költségeinek egy részét, s hogy EU-s szinten mi lesz a helyzet, azt sem tudjuk. Nekem úgy tűnik, hogy két évig nem számíthatunk pályázati pénzekre.

Index: – Ön üzletember. Az épületben, annak működésében a hasznot keresi?

BL: – Az épületet sem most, sem az átépített változatában nem lehet üzletként kezelni. Nyilván az üzleti tapasztalataimat ezen a területen is alkalmazni fogom, de ez olyan vállalkozás, amelynek nem a megtérülés a célja. Ha jól kihasználva működik az intézmény, akkor elképzelhető, hogy tíz év múlva gazdasági szempontból önjáróvá tud válni, ki tudja termelni a fenntartási költségét – de a befektetett tőkét nem.

Index: – Miért vette meg?

BL: – A célom az értékmentés volt – különben mi lett volna vele? Persze már régóta foglalkoztatott egy koncertterem megvalósításának gondolata, de azok a területek, amelyen egy ilyen intézmény létezhetne, elkeltek. A városban ez volt az az utolsó hely, amely gyalogosan jól megközelíthető – egyáltalán nem hiszek a körgyűrűn kívüli kulturális intézményekben. Tehát a koncertterem megvalósítása szempontjából ez volt az utolsó lehetőségem, meg kellett lépnem.

Index: – Az átvétel után milyen munkákat kell elvégezni?

BL: – Egy ilyen állapotú épületnél az állagmegóvó munkák sajnos folyamatosan zajlanak majd az átépítésig. Igyekszünk a mostani – nem túlságosan magas – nívót fenntartani.

Index: – Hányan dolgoznak azon, hogy a jövőben másként működjön az épület?

BL: – Egyrészt csupán magam, másrészt a fél város. Sorba jönnek hozzám az emberek, tele jószándékkal. Nem gondoltam volna, hogy ekkora közszeretet tud kiérdemelni az ügy. Naponta találkozom a helyi kulturális élet képviselőivel, akik támogatásukról biztosítanak. Még a pályázatfigyelést is elvállalta egy jóakaróm – anyagi ellenszolgáltatás nélkül. A jövőbeli épületet közösségi helynek szánom – s úgy látszik, ez a gondolat megmozgatta a város polgárainak egy részét.