A Védegylet Veszprémért Egyesület már hónapok óta dolgozik a Veszprém-kártya ügyén. Bélafi László elnökkel az eddigi munkáról, a kialakítandó rendszer életrevalóságáról, a további munkáról, feladatokról beszélgettünk.

Index: – Milyen településeket tanulmányoztak, mielőtt kidolgozták a Veszprém-kártya tervét?

Bélafi László: – Konzultáltunk a pécsi és a kaposvári önkormányzattal is, de egyik rendszer sem tetszett igazából, mert két végletről van szó. A pécsi kimondottan turisztikai kártya – tehát csupán a turistáknak szól –, ám úgy láttuk, ez Veszprémben nem lenne életképes. A kaposvári viszont tisztán önkormányzati kártya, amely az város által működtetett intézményekben biztosít kedvezményt a helyi polgárok részére. Kaposváron az induláskor csak az önkormányzati cégek kapcsolódtak a rendszerhez: pl. a könyvtár, sportcsarnok…

Index: – És a Védegylet milyennek álmodta meg a Veszprém-kártyát?

BL: – A mi elképzelésünk az, hogy nagy példányszámú és általános legyen, azaz alanyi jogon járjon minden veszprémi polgárnak. A kiadott kártya a város tulajdonában maradna, a kb. ezer forintnyi összeget így letéti díjként kellene kifizetni érte. A kedvezmények körét bővebbre kell venni már az induláskor, mint az említett két városban, tehát nem csak önkormányzati intézményekre kell vonatkoznia, hanem a város által támogatott összes rendezvényen is kötelezővé kell tenni a kedvezményt.

Index: – Valójában mi a kártya filozófiája?

BL: – A veszprémi polgárok itt élnek, a helyi mindennapokhoz tesznek hozzá egyéni kvalitásuk szerint, emellett a városban adóznak. Ha itt laknak, akkor a közösből – ami valamilyen módon visszakerül a városi költségvetésbe – nekik is kell valamit visszakapniuk: pl. olcsóbban kellene parkolniuk, mint egy német turistáknak. Nem mellesleg a kártyával erősíteni lehet a veszprémi identitástudatot.

Index: – A városi intézményeknek nem kell a kedvezmények miatt veszteséggel számolniuk?

BL: – Meglátásom szerint, ha egy veszprémi polgár 10–15 százalékkal olcsóbban mehet be egy nem teltházas koncertre, színházi előadásra, sportrendezvényre, akkor ki is fogja használni a lehetőséget, épp ezért a kártya semmiféle kiesést nem jelent az önkormányzati cégek esetében. Emellett minden rendezvénynél van egyfajta bevételkényszer, de hogy a belépők árát milyen struktúrában róják ki a látogatókra, az üzleti dolog. Hiszek abban, hogy néhány év alatt általánossá válik a kártya használata, és ha létezik egy ilyen széles körben elfogadott rendszer, akkor erre az üzleti szféra is rá tud rajtolni.

Index: – Miért éri majd meg egy helyi vállalkozónak engedményt adni?

BL: – Azért, mert a veszprémi polgár nem megy el a fehérvári plázába harisnyát venni, mivel itt olcsóbban is megkapja. Szerintem a kártya miatt nagyobb lesz a forgalom, hiszen annak használója kap valamit Veszprémben, amit máshol nem. Azt mindenki tudja, hogyan működik a kereskedelem. Egyre nagyobb távolságokat képesek megtenni az emberek különféle árucikkért, de ha helyben vásárolnak, akkor itt adózik a kereskedő, nő a bevétele, jobban érzi magát, és több jut vissza a városnak is.

Index: – Ön szerint az önkormányzatnak nem kell újabb pénzforrásokat biztosítani a kártya működtetéséhez?

BL: – A városnak nem szabad az indítási költségen kívül pénzt költeni erre, a rendszernek önjáróvá kell válnia. Ez lehetséges is. A kártya önfenntarthatóságát szerintem gyakorlatilag a gazdasági szféra bevonása jelenti. A rendszernek önkormányzati kezelésben kell maradnia, ám az üzemeltetésben egyéb cégek is részt vehetnek – a vállalkozók, cégek becserkészése komoly munka, ezt ki lehet adni alvállalkozóknak.

Index: – A város mit reagált a gondolatfelvetésre?

BL: – Az önkormányzattal közösen hívtuk meg Pécs és Kaposvár képviselőit egy konzultációra, amelyen városi kezelésben lévő cégek, intézmények képviselői is jelen voltak. Tehát az indítólökés megtörtént, ezek után közgyűlés elé kerül az ügy. Személy szerint engem az érdekel, megvalósul-e az ötlet, az egyéb sallang nem – azaz, hogy ki mennyit akar rajta politikailag nyerészkedni. Úgy tudom, a Lokálpatrióták fogják előterjeszteni az ügyet a közgyűlésen, de természetesen bízunk abban, hogy a megvalósításnál kíváncsiak lesznek a mi véleményünkre is. Véleményezni amúgy is fogjuk a munka menetét.

Index: – Ön szerint mikor jelenhet meg a Veszprém-kártya?

BL: – Szerintem idén ősszel, amikor az emberek már nem csak a nyári kánikulával foglalkoznak. Természetesen számos műszaki jellegű kérdés felvetődhet, például hogy egyszerű palsztik- vagy chipkártyaként jelenjen meg. A chipkártya mellett szólhat, hogy a későbbiekben sok funkciót lehetne rátelepíteni – alkalmas lehetne intézményi belépésre, parkolásra…

Index: – A veszprémiek örülni fognak egy ilyen kártyának?

BL: – A saját környezetünk visszajelzése nyilván torzít, de eddig csak azt tapasztaltam, hogy az embereknek tetszett az ötlet. Nem tudom, milyen lesz a támogatottsága, hányan veszik majd igénybe, de ellenvéleményt eddig még nem hallottam.