Múlt hét szerdán a Katanics Sándor és dr. Szalay András frakcióvezetők sajtótájékoztató keretén belül reflektáltak a Megyeház előtti, Védegylet által szervezett gyűlésen elhangzottakra. A két nyílt levél az alábbiakban teljes egészében olvasható

NYÍLT LEVÉL
a Védegylet Veszprémért Egyesület részére

Tisztelt Egyesület!

Az önkormányzat 2006. február 23-i közgyűlésén tényszerűen közölték, hogy Melocco Miklós szobrászművész által készítendő, közadakozásból finanszírozandó Brusznyai-emlékművet kívánnak felállítani a Megyeház téren. Veszprém választott testületének annyi szerepet szántak, hogy a közterület felhasználásához az engedélyt adja meg. Az önkormányzati testület véleményének ismerete nélkül Önök már másnapra egy demonstrációt hirdettek meg, a helyi jogszabályok figyelmen kívül hagyásával egy óriásplakátot állítottak fel, a rendezvényüket pedig pártpolitikai célokra felhasználva több képviselőt – köztük személyemet is – gyalázó jelzőkkel illették, sértegették pusztán azért, mert nem mondtak vakon igent az Önök kérésére.

A sértegetésre – Brusznyai Árpád szellemiségéhez méltóan – szelídséggel, megértéssel válaszolok. Egyesületük fiatal voltának, tagjaik csekély közéleti gyakorlatának tudom be azt, hogy eljárásuk során számos formai és tartalmi hibát követtek el. Jó szándékú ügybuzgalmukban megfeledkeztek arról, hogy a városképet akár évszázadokra meghatározó döntésről van szó. Épp ezért szükség van a helyszín nagyobb léptékű vizsgálatára, alternatívák állítására. A csatolt skicc alapján nehéz volt megalapozott döntést hozni. A felállítandó mű tekintetében a város lakóinak széleskörűen el kellene fogadniuk, hogy éppen ez az alkotás fejezi ki Brusznyai Árpád szellemiségét. Lehet-e más műben gondolkodni, választani? Megjegyzem én a szellemiség helyett magának az embernek, a mártírhalált halt Brusznyai Árpádnak emelnék inkább szobrot.

Az alkotóművész vonatkozásában pedig az Önök kezdeményezéséből kimaradt a verseny, a szobrászművészek versenye. Egy önkormányzat nem is gondolkodhat másban, mint pályázatban, ahol a helyi művészek is lehetőséghez juthatnak. Én kíváncsi lennék a Veszprémi Művész Céh véleményére is.

A fenti gondolatok mentén kérem, hogy ne vitassák el tőlem a szabad véleményalkotás jogát. Én nem ítélkezem Önök felett, nem pocskondiázom Önöket azért, mert láthatólag különbözik az ízlésünk, másként látjuk helyesnek az eljárást formai és tartalmi szempontból egyaránt. Én bár nem értek egyet az Önök egyes tagjaihoz köthető, „Bakonyi riport” magazinban megjelent, veszprémi szobrokat sorozatban becsmérlő véleményükkel, de ízlésüket tiszteletben tartva nem minősítem írásaikat. Ahogy nem kívánom minősíteni a szóban forgó Melocco vázlatot sem. Minősítsék ezt a veszprémiek! Vajon városunk közvéleménye nem érdemelne meg legalább egy makettet a városháza előcsarnokában közszemlére téve?

A kérdések sora hosszan folytatható lenne. Summázatul megjegyzem, hogy Brusznyai Árpád forradalmi életművéhez sokkal inkább az együttműködés, mint a konfrontáció tartozik. A közös gondolkodás és nem az önző kisajátítás. Mennyire más optikája lenne/lett volna az ügynek, ha az Önök kezdeményezése egyesület – Brusznyai Alapítvány – önkormányzat együttműködésének megteremtésére irányult volna. Irányulhat-e még? Erre Önöknek is választ kellene adniuk.

Önökhöz hasonlóan én is bízom városunk lakóinak tárgyszerű, indulatoktól mentes ítélőképességében.

Amennyiben véleményem további részletes kifejtésére igényt formálnak, úgy állok szíves rendelkezésükre.

Veszprém, 2006. március 1.

Dr. Szalay András
önkormányzati képviselő



1. Mindenek előtt azt szeretném leszögezni, hogy a szocialista frakció dr. Brusznyai Árpád emlékének megörökítését támogatja. A február végi, költségvetést is tárgyaló Közgyűlésen az emlékmű felállítása kapcsán a szavazás előtt ügyrendi csapda alakult ki, a probléma azonban ebből a szempontból technikai, azaz a következő közgyűlésen minden további nélkül elhárítható. Készen állunk megszavazni egy az eddigieknél jobban átgondolt határozatot.

2. A mára kialakult helyzetnek van viszont néhány eleme, amit elfogadhatatlannak tartunk. Elfogadhatatlan, hogy a Védegylet – annak ellenére, hogy ennek tudatában volt – az építési jogszabályt áthágva engedély nélkül, kifejezetten törvénytelenül állította fel transzparensét a Megyeház előtt, és azóta sem bontotta le. Elfogadhatatlan, hogy a törvénytelenség áldozatául esett dr. Brusznyai Árpádnak a törvényességet semmibe véve állítsanak, állítsunk emléket.

3. Elfogadhatatlan, hogy a Védegylet a helyszínre vonatkozó, felvetett alternatívák megvizsgálásának elfogadása helyett, mint ahogy az elhangzó nyilatkozatok alapján mára egyértelművé vált, diktátumot tett le az asztalra. Veszprém szabadon választott közgyűlésétől pedig azt várta el, hogy érdemi vita, körültekintő helyszínkeresés nélkül csak arra a javaslatra mondjanak igent, amit ők képviselnek.
Véleményünk szerint nem vitatható, hogy Veszprémben van még néhány hely, amely emblematikus módon kifejezi Brusznyai Árpád szellemiségét.
Ilyen helyek például az életében olyan fontos szerepet játszó Lovassy Gimnáziumhoz is kötődnek. Ezeket a helyszíneket érdemben is megvizsgálni, megvitatni, közülük a legjobbat kiválasztani – megfelel egy demokratikus közösség értékeinek.

4. Számunkra, a demokrácia hívei számára elfogadhatatlan, hogy a Védegylet vezetője külföldi pihenéséből hazaküldött üzenetében „pártnacsalnyikoknak” nevezte azokat, akik nemmel szavaztak. Ha Bélafi László elnök úr megköveteli magának és szervezetének autonómiája, véleményalkotási szabadsága tiszteletben tartását, el kell viselje, hogy mások ugyanezt az autonómiát ugyanilyen joggal kérhetik meg maguknak.

A másként gondolkodókat sértő jelzőkkel illetni, nyílt agresszió tárgyává tenni az első lépés a demokrácia megsemmisítése, a diktatúra felé.
Ez veszélyes út, amelyen most kell megállni!

5. Mélyen elgondolkodtató, hogy miközben a Védegylet elnöke külföldi útját nem megszakítva, meg sem jelent az általa vezetett szervezet rendezvényén, azon ugyanakkor szót kapott és felszólalt dr. Navracsics Tibor, a Fidesz veszprémi elnöke és országgyűlési képviselőjelöltje.

Jogos a kérdés tehát: minek lássuk ezek után a Védegyletet? Civil szervezetnek, mely éppen autonómiájával, civil státuszával akarja hitelesíteni magát, vagy inkább egy a pártérdekeket ügyesen elrejteni akaró álszerveződésnek.
Mert azt a magyarázatot ugye senki sem gondolja komolyan, hogy dr. Navracsics Tibor, mint egyszerű védegyleti tag szólalhatott meg. (Ma már azt sem hiheti komolyan el senki, hogy a Magyar Vizsla független kiadvány, de ugyanez a helyzet a magát szintén civil hírmondónak feltüntető fideszes kampányújsággal, a Bakonyi Riporttal is.)

A történtek ismeretében mára az a véleményünk, hogy a Fidesz és a civil szervezetek közé egyre jobban beépülő segítői a választási győzelem reményében elfogadhatatlan eszközökhöz nyúltak. Brusznyai Árpád nevét kérjük, ne használják fel céljaik mindenáron való elérése érdekében! Ne bújjanak el a mindannyiunk számára tiszta név mögé!
Ha pedig csupán egy másik ’56-os emlékmű megvalósítása a céljuk, mondják azt ki bátran. A tiszta beszédnek, s nem a valós szándékok elrejtésének van értelme.

A közgyűlésben ülő szocialisták a történtek ellenére is támogatni fogják Brusznyai Árpád személyét és szellemét megörökítő mű felállítását azzal a feltétellel, hogy a kezdeményezők maguk is tiszteletben tartják ezt a szellemet. Kérésünknek helyet adva törvényesen járnak el, tiszteletben tartják partnereik jogát az önálló véleményalkotásra, a becsmérlő jelzőket elhagyva párbeszédre törekszenek. Nem késő tehát elnézést kérni és visszavonni a sértő mondatokat!

Katanics Sándor, a veszprémi szocialista frakció nevében.

Veszprém, 2006. március 1.