Eltemették szűlővárosában Szlobodan Milosevityet, az utolsó balkáni gengsztert. Már soha nem tudjuk meg, mi történt igazából az exJugoszlávia területén… Hogy hogyan élt és halt, leírták számtalan helyen, jól is, rosszul is. Egy olyan szempontot szeretnék felhozni, amire eddig – tudtommal – senki sem gondolt.

Milosevity (és nem Milosevics) úgy halt meg, ahogy élt – kiszámítottan. Csak ezúttal hiba csúszott a számításába. A gyógyszer, amit szedett, arra volt hivatott, hogy kierőszakolja az oroszországi gyógykezelését, egérutat nyerve így a hágai bíróság elől. Az egérút a pokolba vezetett. Szlobodan (szerbül szabadot jelent) végül is szabad lett. Ennél szabadabb ő már nem is lehetne. A világsajtó és a blogvilág is nagy figyelmet szentelt halálának. Úgy halt meg, mint egy Negatív Megasztár.

Neki köszönhetem, hogy darabokra tört az életem. Egy kézitáskával dobbantottam az én imádott Vajdaságomból, ahová azóta sem tettem be a lábam. 15 éve. Ez az ember először a tartományunk autonómiáját vette el tőlem, majd a családomat, a barátaimat: a szülőföldemet. De ezt nem egyedül tette…

Alija Izetbegovity-ról kevesebbet tudunk. Bosznia és Hercegovina exelnöke 2000 táján visszavonult a politikától, 2003-ban meghalt. Ő maga vala Ajatollah Khomeinni európai jobb keze. Ő volt az, aki felkérte az akkori (szélsőséges) muzulmán világot, hogy küldjön moszlim harcosokat Boszniába. A mudzsahedinek félelmetes hírénél csak vérengzéseik voltak nagyobbak a szerb és horvát lakosság körében.

A háborúnak már régen vége, de a probléma állandósulni látszik: a mudzsahedinek letelepedtek jogosnak vélt jutalomként véres és szent szolgálataikért… Boszniában hétköznapi látvány az agyonbugyolált nő. Boka már nem villan, combról nem is beszélve. Szarajevó – hajdan pezsgő város, a békés egymás mellett élés modellje – már nem a régi. Inkább hasonlít egy iráni városkára, mint arra a kutúrfővárosra, amilyen még Kusturicáék idejében volt…

Franjo Tuđman köztiszteletben halt meg 1999-ben, az állam újraalapítójaként, mint a horvát nemzet kiemelkedő államférfija. Halála óta mintha más sem csinálnának a horvát szobrászok, csak Tuđman műveket… Az ő kezéhez legalább annyi vér tapad, mint Milosevityéhez, vagy akár Izetbegovityéhez. Egy makacs pletyka szerint 1991-ben lepaktált Slobóval Bosznia és Hercegovina felosztását illetően. Ők megegyeztek. Az egész vérfürdős öldöklősdi csak az általuk, íróasztalnál kialkudott határok megrajzolását segítette. Magyarán a nemzetük vérét bő kézzel ontották a nemzetük, és az általuk oly hőn vágyott nemzetállam eléréséért. Hát el is érték.

Felmerülhet az olvasóban a kérdés: miért hozom fel eme régi dolgokat az utolsó balkáni gengszter temetése kapcsán? Mert nem csak egy háborús bűnöst temetnek, hanem az igazságot is. Már sosem fogjuk megtudni, valójában mi történt az exJugoszlávia területén a vallásháború alatt. Mert ez az volt. Mi lett volna Dr. Franjo Tuđmannal, ha nem küldünk neki a fegyverembargó ellenére kalasnyikovokat, mi lett volna Boszniával, ha nincsenek a mudzsahedinek, és mi lett volna Milosevittyel, ha nincs a NATO. Mert, ne felejtsük el, a háborúnak a népen kívül – országhatároktól függetlenül – csak Szerbia lett a vesztese. És míg a horvát és bosnyák balkáni gengszter megbecsült hazafiként szagolja alulról az ibolyát, és hetente szobrokat állítanak nekik, addig a szerb balkáni gengszternek csak a bukás maradt. Mert jaj a legyőzötteknek! De csak ezért.