Politikusaink rájöttek, hogy ingyen-reklámot is csinálhatnak maguknak a bloggal. Egy kis odafigyeléssel, jópofizással, szellemességgel, vagy éppen egy bértollnok hathatós segítségével ismertséget, illetve népszerűséget lehet szerezni. Ha a blog jó…

Egyesek elképesztően sok időt szánnak a blogjukra. Vegyük például a műfaj egyik politikus úttörőjét, Csepeli Györgyöt. Megfigyelhető, hogy napi rendszerességgel ír bejegyzést (ún.: post-ot), nagyon sokan olvassák, és rengeteg a hozzászóló (ún.: komment). De maradjunk még a balabbik oldalon: az igazi blogsztár a miniszterelnökünk, Gyurcsány Ferenc, aki mostanában a legolvasottabb blogger lehet Magyarországon. Kommentek számában oly magasan vezet – a napi ezer sem ritka –, hogy felvetődik bennem a kérdés, vajon Ferkónknak van-é ideje ezeket elolvasni??? Vegyük példának eme postot. Megfigyelhető, hogy a napló-bejegyzés után a politikus már nem szól bele. Hagyja a plebszt dumcsizni. Nincs párbeszéd a blogíró és blogolvasó között. Pedig ez a blog lényege. Kíváncsian várom, vajon folytatódnak-e a bejegyzések – napi rendszerességgel – a választások után is, vagy ez csak olyan kampányblogozás?

A jobboldal Pelczné Gáll Ildikó miskolci narancsamazon személyében vágott vissza, mint birodalom. Már első bejegyzése is hangos nemtetszést váltott ki a blogtársadalomból. Ha ugyanis a kedves olvasó letrekkel a lap aljára, ezt olvashatja: „A blogba érkező hozzászólásokat moderáljuk.” Vagyis itten van a Cenzné, meg az ura: a Cenzura, ahogy Hofi mondá oly szellemesen. Ezt pedig a blogozó nem tűrheti, ezért már másnap keletkezett egy olyan blog, ami ezt orvosolni próbálja. Idézem a mottót: „Idegesítenek azok a politikusok, akik blogot indítanak ugyan, de moderáltatják a hozzászólásokat! Írd ide, ami oda nem kerülhetett fel!” És még szólnom kell a Nagypol-ról egy kicsinykét. Para-Kovács István szerkesztgeti, és itt mindennap összecsap a bal a jobbal. Érdemes beszagolni…

Szűkebb pátriánkban Dióssy Lászlónak van blogja. Friss még, hamvas, de mintha a kezdeti lelkesedés – naponta volt új bejegyzés – alábbhagyott volna, van hogy három nap is kimaradt… A másik oldalon – Katanics Sándornak – csak honlapja van, hihetetlen – és nekem unalmas – beszédgyűjteménnyel. De a zene, az már „igen”…