A science-fiction egyik örök kérdése ez, merüljünk a cyberpunkba, idézzük fel a Szárnyas Fejvadászt, a Mátrixot, vagy a Ghost in the shellt. És ugyancsak erről szól a rock és popkultúra, idestova nem is tudom hány éve.

Ami a sci-fiben replikáns, android vagy virtuális látszatvilág, azaz valaminek az utánzata, másolata, az a zenében Depeche Mode vs. Bonanza Banzai, Kajagoogoo vs. Első Emelet, Pearl Jam vs. Stone Temple Pilots, vagy épp a Flipper Öcsi féle Steps esete a Duran Durannal. A sort természetesen lehetne folytatni a végtelenségig, és a kép némileg árnyalható is. Akadtak, akik nem másoltak szolgaian, csak merítettek egy-egy nagy elődtől, a hatásuk alatt írták zenéiket, és kisebb-nagyobb mértékben a maguk képére formálták, adtak hozzá csipetnyi egyebet.
Na, ezt nem érzem én a pécsi illetőségű 30Y-nál.

Nem keresgéltek sokat, fogták városuk legfőbb exportcikkét, a Kispál és a borzt, és azt mondták, csináljunk ilyet. A zenét és a hangzást frankón elkapták, pont mint az eredeti, ebben az esetben azonban a dalszöveg a sarkalatos pont. A Kispál igazi vonzerejét, egyediségét Lovasi András néhol fura, néhol vicces, de sokszor zseniális és erősen nosztalgikus hatású szövegei adják. Így aztán a 30Y énekes/gitáros/szövegírója – Beck Zoltán – ezt is követendő példának tekintette, mind a szöveg szerkesztését, mind a témákat tekintve. Itt is vannak átcsúszó sorok (enjambement – a szerk.), a dalokban pedig gyerekkori emlékek (focis-doktorosdi) és puhatalpú lányok tűnnek fel, no meg a szívvel kapcsolatos össze klisé. Bár ritkábbak a nyelvi bravúrok és kevésbé szellemes, mint Lovasi, azért akad egy-két jól elkapott pillanat: „az izma ha feszült átütött az ingen / meg más is és a hajlatban körbemarta / ő így sírt mert a teste volt az arca” (Pécsi tánctanár).

Azt tehát megállapíthatjuk, hogy a 30Y híján van az eredetiségnek, nyúlásuk számomra érthetetlen. Azonban a lemezt hallgatva valamiért nem tudtam haragudni rájuk. Azért, mert a Csészényi tér egy hangulatos album. Ugyan jól ismert témákkal és stílussal találkozunk, ám ennek ellenére mégis szerethető, a számok pedig megragadnak az ember fülében és gondolataiban (különösen a már kiemelt Pécsi tánctanár). Nem ez lesz a kedvenc lemezem, de valószínűleg hébe-hóba előveszem majd. Pont, mint a Creed albumait.

Link: www.30y.hu