Ma kezdődik a Tánc Fesztiválja városunkban. Az ünnepi hangulatba „egy kis üröm is elvegyül”, mivel öt éve nem volt ilyen rövid Táncfesztiválja Veszprémnek. Krámer Györgyöt, a fesztivál művészeti vezetőjét e-mail-en értük el – ugyanis a napokban ért haza Magyarországra. S mit kértünk tőle? Hogy őszintén nyilatkozzon a kialakult helyzetről, a támogatások mennyiségéről, az NKA munkájáról, a jövőképről.

Index: – Volt már ilyen rövid Táncfesztivál az elmúlt kilenc év alatt?

Krámer György: – Igen, volt már négynapos a fesztivál, pl. az induláskor, ’98-ban és 2001-ben, amikor utcára kerültünk. Az azonnali szakmai siker után és a töretlen fejlődés éveiben nem gondoltuk volna, hogy közel tíz év után vissza kell lépnünk a kezdeti kondíciókhoz.

Index: – Mi a véleménye a kiemelt kategóriáról, amibe az Nemzeti Kulturális Alapprogramnál sorolták a rendezvényt? Az ember azt gondolná, hogy azért kerül egy rendezvény ebbe a kategóriába, mert komolyan akarják támogatni. Nem így van?

KGy: – Amikor szakmai ajánlásra bekerültünk a kiemelt rendezvények körébe, nagyon megörültünk. Arra gondoltunk, hogy a Tánc Fesztiválja megérdemli ezt a státuszt. Azt hittük, ezáltal megoldódnak az akkorra már a viselhetőség végső határáig jutott financiális problémáink. Sőt, az évek óta tervezett és halogatott fejlesztéseket is meg tudjuk valósítani. Hát, messze nem ez történt.
Az NKA országos jelentőségű, kiemelt kulturális rendezvényeket támogató kuratóriuma minden eddiginél alacsonyabbra értékelte a fesztivált. Dacára annak, hogy a Táncművész Szakkollégium – melynek döntése nyomán ebbe a körbe bekerültünk – ajánlásában 20 millió forintos támogatásra kalibrálta a fesztivált, csupán 5,6 milliót kaptunk. Ez több mint kétmillióval kevesebb a tavalyi támogatásnál.
Ez valójában egy meghívásos pályázat volt, nevezési díjjal. Azzal, hogy elfogadtuk a meghívást, kizártuk magunkat minden további NKA-s és minisztériumi keretből. Ezt tudtuk, csak nem számítottunk arra, hogy ilyen katasztrofális döntés születik ebben a bizottságban, amelyben egyébként szoros értelemben vett szakember nem ült. Azt meg mindenki eldöntheti maga, hogy mi a véleménye arról a kulturális vezetésről, amely ennyire értékeli a kiemelt, országos jelentőségű rendezvényeit. Engem felháborít, és ezt nem csak a bennünket sújtó döntés miatt mondom. Meg lehet nézni, miket ítéltek meg, a neten hozzáférhető.

Index: – Mi lesz jövőre, mit tudnak tenni, hogy a jelenlegi helyzet ne ismétlődjön meg 2007-ben?

KGy: – Jövőre talán a tizedik évfordulóra való tekintettel még erősebb lobbival, még erősebb szakmai támogatással sikerül túljutnunk ezen a helyzeten.

Index: – Mi a véleménye a városi támogatás összegéről? (kétmillió forint). A jelenlegi helyzetben nem lehetett volna a Városházán rugalmasabban kezelni az ügyet? Nem vártak volna többet?

KGy: – A városi támogatást szerényen korrektnek tartom. Az hozzá tartozik a történethez, hogy amikor 2001-ben a színházzal kapcsolatos abszolút politikai döntés folyományaként utcára került a fesztivál, a város erkölcsi, infrastrukturális és anyagi támogatása nélkül elvéreztünk volna. Ezt akkor sem szabad elfelejtenünk, ha bizonyos összehasonlítások során – pl. hogyan támogatja Győr a táncfesztiválját, vagy Pécs a POSZTot, vagy Veszprém az Ünnepi Játékokat(!) – bizony ez a szerény korrektség, hát hogy mondjam, halványodni látszik. A tizedik évfordulóra Veszprém Várostól és a Megyei Önkormányzattól is többet remélünk. Gyorsan hozzá kell tennem, hogy a veszprémi szállodás és éttermes vállalkozó partnereink nélkül – akik mélyen a piaci áraik alatt nyújtják számunkra a szolgáltatásaikat – nem tudnánk életben maradni. Sajnos ez a fajta önzetlen hozzáállás a Petőfi Színház vezetőiről már nem mondható el. Mindig meg kellett, és meg kell most is küzdenünk mindenféle kerékkötéssel, árdrágítási, beleszólási kísérletekkel. Holott közös lenne az érdek, ugyanannak a városnak, ugyanannak a kultúrára éhes közönségnek, ugyanannak a kortárs művészetnek szánjuk életünket, munkánkat. Vagy nem?

Index: – Ön szerint a pályázati kudarc betudható annak is, hogy az Ünnepi Játékok elszívja a Táncfesztivál támogatását? Nem kezelték együtt a bírálók a városi rendezvényeket?

KGy: – Amennyiben ez volt a hátrányos megítélés oka, az súlyos szakmaiatlanság, felháborítóan felelőtlen döntés kultúrára szánt közpénzek felhasználásáról! Ha az elosztás elve területi elv volt, akkor ehhez nem egy kuratórium, hanem egy jó térkép kell, az olcsóbb. Másképpen szólva, a Veszprémi Ünnepi Játékok egy jól szponzorálható, az üzleti élethez természeténél fogva könnyebben kapcsolható, nagy tömegeket vonzó rendezvény. Egy kortárs művészetet felvonultató fesztivállal szemben – mely kortárs művészetet a piaci viszonyokkal szemben óvni kiemelt állami feladat – nem több, hanem kevesebb állami segítséget kellett volna kapnia! Ezt értem szakmaiatlan döntés alatt.

Index: – Milyen fesztivált szeretne a 10 éves évfordulóra?

KGy: – A tizedik évfordulóra régóta dédelgetett terveink megvalósulásában reménykedem.
Bízom abban, hogy jövőre újra egyhetes lesz a fesztivál.
Bízom abban, hogy meg tudjuk hívni régóta kiszemelt és hozzánk szívesen ellátogató külföldi barátainkat, alkotókat és előadókat, nemzetközi szakembereket.
Bízom abban, hogy visszaállíthatjuk a fesztivál kínálatába az ifjúsági előadásokat és a filmvetítéseket.
Bízom abban, hogy a tizedik évfordulóra kiadhatunk végre egy csodálatos fotóalbumot abból a hatalmas és rendkívüli anyagból, amit fotóművész barátaink készítettek Veszprémben az elmúlt évtizedben.
Bízom abban, hogy jobban meg tudunk jelenni Veszprém utcáin, hogy művészeinknek normális gázsikat tudunk fizetni, hogy nem szorul ki anyagi okok miatt a fesztiválról senki, akinek ott helye lett volna.
Bízom abban, hogy a tizedik alkalommal az élő kortárs művészet egyhetes ünnepévé tudjuk tenni a fesztivált mindannyiunk örömére.