Az önkormányzati választásokkal kapcsolatos vizsgálatoknak most van itt az idejük, a közvélemény-kutatás azonban meglehetősen drága módszer – tudtuk meg Oláh Miklóstól, a Nyilvánosságért és a Civil Társadalomért Alapítvány elnökétől, szocilológustól, aki maga is több száz kérdőívet gyártott már. Interjúnkban a Veszprémben zajló közvélemény-kutatással kapcsolatban felmerülő szakmai kérdésekre kerestük a választ.

Oláh Miklós: – Érintett személy több minőségében is rendelhet vizsgálatot. Ezt finanszírozhatja magánszemélyként, de finanszírozhatja a jelölő szervezete, esetleg ennek szponzorai által is. Tehát elképzelhető, hogy amennyiben Dióssy Lászlónak köze van a napokban zajló közvélemény-kutatáshoz, nem mint polgármester kötődik hozzá, hanem mint valamilyen minőségű jövőbéli esetleges jelölt. Ebben egyébként semmi kivetni valót nem találok. Az viszont zavar, ha a vizsgálatok szakszerűtlenül történnek, mert ilyenkor feleslegesen zaklatják az adatszolgáltatókat, és az eredményekkel a megbízót. Az látható, hogy az ominózus közvélemény-kutatás esetében a megrendelő nem akarja a véletlenre bízni az eredményt, ugyanis nagyon gyorsan terjedtek el a közvélemény-kutatásról az információk, ami arra utal, hogy nagy mintájú vizsgálatról van szó. Minél nagyobb mintájú egy vizsgálat – ha helyesen van összerendezve –, annál pontosabb az eredmény. Több ismerősöm is megkeresett, tudok-e valami részletesebbet a felméréssel kapcsolatban. Nem tudok. Egyébként, ha látnám a kérdőívet, pontosan meg tudnám mondani, hogy ki rendelte meg: a kérdések megfogalmazása, a válaszkategóriák felállítása, a benne szereplő személyi kombinációk jellemzői erre utalhatnak.

Index: – Nem korai ilyen jellegű felméréseket végeztetni?

OM: – Általánosságban ezekről a vizsgálatokról azt kell tudni, hogy teljesen érthetők a motivációi. Választási szituációban komoly tétek forognak kockán, senki se szereti úgy vásárra vinni a bőrét, hogy eleve nincs tisztában azzal, érdemes-e lépnie… Kisebb költségek jelentkeznek akkor, ha az ember valamilyen módszerrel biztos információt tud meg az esélyeiről. Veszprémben ennek az adja meg a különös tétjét, hogy városunk polgármestere negyedik ciklusa végén jár. Az ellenzék eddig képtelen volt olyan jelöltet állítani, aki képes lett volna megszorítani. A hírekből tudok arról, hogy a Védegylet Veszprémért Egyesület megnevezett egy polgármester-jelöltet. Többről egyelőre nincs információm. A hozzám eljutott hírek alapján gyanítom, hogy nem ők kezdeményezték ezt a vizsgálatot, ugyanis rengeteg téves feltételezéssel van tele ez a kérdőív. Hivatalosan még nincsenek polgármester-jelöltek, hiszen azt is csak sejteni lehet, hogy a polgármester-választás időpontja október 1. lesz. Az önkormányzati választásokkal kapcsolatos vizsgálatoknak azonban most van itt az ideje, és ez még augusztus közepéig húzódhat el.

Index: – Mi alapján dől el a megkérdezettek sora?

OM: – Minden civilizált országban léteznek lakossági lakcímnyilvántartások. Ezek beszerezhetők a Belügyminisztériumon belül működő név- és lakcímnyilvántartó hivatalban. A TÁKISZ-oknál is van egy ilyen megyei adatbázis, és természetesen a polgármesteri hivatalok is rendelkeznek aktuális adatbázissal. A megrendelő mindig megmondja, hogy kinek a véleményére kíváncsi. Őket hívjuk „alapsokáságnak”, akik a hivatkozott kérdésben érdekeltek. Ha a felmérés mintájába kerülő emberek (300-500-1000) belső szociológiai tulajdonságai belső arányaiban pontosan megegyeznek a társadalom (az alapsokaság) szociológiai tulajdonságok szerint sorra vett belső arányaival, akkor jó a vizsgálat, akkor lehet kivetíteni a társadalom vizsgált szeletének egészére. Tehát ha egy jól összeállított veszprémi 400-as mintán teszek fel kérdéseket bármiről, elmondhatom a kutatási zárótanulmányomban, hogy az én eredményeim a város népességének egészére igazak.

Index: – A megrendelőnek mennyi beleszólása van a kérdőívbe?

OM: – Elmondja, mit szeretne tudni. Ilyen esetben, mint ez a mostani, paraméterezik az érdeklődősét – mennyire elégedettek a munkájával a választók, mégis kire gyanakszik, kikkel kellene egy sorban megmérni az esélyeket. Azt, hogy a választ módszertanilag milyen kérdésszerkezettel, milyen tematikával, milyen kérdőívvel, milyen mintán tudja meg, már a közvélemény-kutató dolga. Az, hogy valaki úgy kerül bele egy ilyen felsorolásba egy vizsgálat kapcsán, hogy tényszerűen nem áll szándékában indulni a polgármesterségért, egy másik dolog.

Index: – Elegendő tíz-húsz kérdés, hogy megfelelő eredményt kapjunk?

OM: – Meglehetősen drága módszer ez. Annál olcsóbb, minél kevesebb kérdést tesznek fel, így kevesebb munka van az adatok felvételével, az elemzésével. Abban az esetben, ha valaki komolyan gondol egy ilyen vizsgálatot, és a polgármesterséggel kapcsolatos esélyeket alaposan körbe akarja járni, akkor – a megítélésem szerint – legalább egy 40–45 kérdéses kérdőívre van szükség.

Index: – Mennyi ideig tart az adatok feldolgozása?

OM: – A lekérdezést követően ellenőrizni szoktuk a kérdőíveket, az adatszolgáltatás megtörténtét, majd megszerkesztjük a számítógépes adatbázis feldolgozásához szükséges körülményeket, illetve egy program segítségével elemzünk. Egy viszonylag kisszámú mintán lefojtatott vizsgálat – ami nem túl nagy mennyiségű kérdéssort tartalmaz – akár hat-tíz napon belül eredményeket hozhat.

Index: – Mekkora költségekkel jár ez?

OM: – Attól függ, mekkora mintán vizsgálunk, mekkora területen, és mekkora tematikán történik az érdeklődés. Egy kérdőív lekérdezése – ha szakképzett kérdezőbiztosok végzik – kerülhet a kérdések számától függően 800, 1000, 1500 vagy akár 2000 forintba, ehhez jön az útiköltség. El kell készíteni a kérdőívet, méghozzá alaposan, precízen, ennek is vannak összegei. Elő kell állítani a kérdőíveket, ami szintén pénzbe kerül. Meg kell vásárolni az úgynevezett alapsokaság tagjait tartalmazó adatbázist, amelyből egy algoritmussal mintát képeznek. A lekérdezést – ahogy az előkészületeket – mindig szakemberrel kell végeztetni. Komoly hiba, ha maguk a jelöltek, vagy hozzájuk közel álló személyek folytatják le az adatgyűjtést, ugyanis ez szennyezi az eredményt. Amikor ezzel végeztünk, szintén szakképzett munkaerő igénybevételével megtörténik az adatok számítógépre vitele, végül születik egy 15–100 oldalas kutatási zárótanulmány, amit átadunk a megrendelőnek, általában egy szép nagy számot tartalmazó számla kíséretében.

Index: – Milyen nagyságrendben gondolkodhatunk Veszprém esetében?

OM: – Egy jelentősebb mintájú, akár Veszprém városára méretezett vizsgálat önköltségei elérhetik az egymillió forintot. Vannak olyan vizsgálatok, ahol egy kérdőívben szerepel 6–8 megrendelő, akkor ennyien finanszírozzák, tehát el lehet osztani a költségeket.

Index: – Mennyire gyakori, hogy nem mondják meg a megrendelő, vagy éppen a felmérést végző cég nevét?

OM: – Nálunk minden adatgyűjtés úgy indul, hogy a kérdezőbiztos a címre kiérve meggyőződik, ahhoz van-e szerencséje, akihez mennie kellett, majd elmondja, hogyan hívják, ki küldte, mit szeretne csinálni, mennyi időt vesz el ez a megkérdezett életéből, és azt, hogy ez természetesen önkéntes adatszolgáltatás. Vannak olyan felmérések, amikor a megrendelő nem akarja nyilvánosságra hozni a kilétét, ezt a körülmények lehetővé teszik. Ekkor azonban megeshet, hogy az adatszolgáltató megtagadja a válaszadást, vagy azt mondja, hogy kezdjük el, és – mivel minden kérdésnél van olyan válaszkategória, hogy nem válaszol – egyenként megtagadhatja a válaszadást.

Index: – A megkérdezettek minden esetben valós információkat közölnek?

OM: – Az a kérdéstől függ. Persze hogy nem mindenhol mondanak igazat. Erre mondtam, hogy jó, ha szakember végzi el ezt a munkát, mert magát a kérdőívet is össze lehet úgy állítani, hogy ezek a huncutságok kiderüljenek. Azt is meg lehet mondani, hogy a kérdezés pillanatában milyen bugyi volt a megkérdezetten, mindezt úgy, hogy nem bántom a személyiségi jogait.