Az elmúlt hónapokban többször felmerült a helyi és országos médiában a szentkirályszabadjai repülőtér sorsa. A Veszprém Index most arra vállalkozott, hogy az érintettek közreműködésével összefoglalja a repülőtér múltbeli és legújabb történetét. Iványi Andrást, Szentkirályszabadja polgármesterét többek között arról kérdeztük, miként egyesült a repülőtér és a község, mikor került először szóba a polgári repülőtér gondolata, valamint arra is kíváncsiak voltunk, mennyire egyenrangúak Veszprémmel a jelenlegi eladás ügymenetében.

Index: – Mikor vált eggyé Szentkirályszabadja neve a repülőtérrel?

Iványi András: – Az 1940-es években az akkori állami vezetés katonai reptér létesítését határozta el községünk mellett. A háború során többek között munkaszolgálatosok végezték el a különböző építészeti munkákat. Érdekes színfolt, hogy itt dolgozott Radnóti Miklós, és utolsó verseit is itt datálta. Jött a világháború, a reptér egy darabig az orosz hadviselés feladatait szolgálta, majd megjelent a magyar hadsereg is. Ekkor a laktanya kettévált, a régi épületek orosz használatban maradtak, a kifutópályát és a hozzá szükséges épületeket a magyar honvédség vette át. Így jött létre a szenkirályszabadjai repülőtér, amiről most szó van, mellette pedig a szovjet laktanya, ami már 1998-ban a két önkormányzat tulajdonába került. Ezt egyébként már privatizáltuk. Most a volt katonai repülőtérről beszélünk, ami tehát az ’50-es évek végétől a magyar honvédség tulajdonában volt. Ez fontos tény, hiszen az ott felépült építmények mind a magyar szabványnak, előírásnak megfelelően, de hozzátehetem, magyar felelősséggel épültek meg. Ez a vagyon, amit visszakaptunk, jó állapotban van, nyugodtan gondolkodhatunk polgári repülőtérben.

Index: – Milyen régre nyúlik vissza a polgári repülőtér kérdése?

IA: – A repülőtér legújabb története 1998-ban kezdődik, amikor a Horn-kormány egyik utolsó döntése arról szólt, hogy az országban egyedüli módon vegyes használatú repülőtérre adja ki az engedélyt Szentkirályszabadján. Ebből azonban gyakorlatilag semmi nem valósult meg, aminek okát nem tudom.

Index: – Ezt követően volt valamilyen próbálkozás arra, hogy utasszállító gépek szálljanak le Szentkirályszabadja mellett?

IA: – 2004-ben kaptam egy levelet Juhász Ferenc miniszter úrtól, ami arról szól, hogy a honvédségi feladatokat 2004. december 31-ével beszüntetik itt. A Veszprém Megyei Önkormányzat kezdeményezésére néhány környező önkormányzat, valamint a gazdasági szféra képviselői részvételével 2004 elején egy megbeszélés keretén belül szóba jött egy konzorcium megalapítása, hogy így próbáljuk meg közösen hasznosítani a repülőteret. Az érintettek végül nem tudták azt a pénztőkét előteremteni, ami reálissá tette volna ennek megvalósulását.

Index: – Nagy előrelépésnek számított, hogy a két önkormányzat ingyenesen megkapta a területet.

IA: – 2004 augusztusában Veszprém Megyei Jogú Város az egész repülőtéri ingatlant igényelte meg a Kincstártól, míg Szentkirályszabadja a saját közigazgatási területére esőt. Miután a két önkormányzat között nem volt egyezség, az eljárás eredménytelen lett. Legközelebb 2005 januárjában volt mód pályázni a területre, júliusban papíron visszakapta a két önkormányzat, a vagyonátadási szerződéseket december 28-án írtuk alá, a két önkormányzat 2006. február elsejétől rendelkezik hivatalosan is tulajdonjoggal.

Index: – Milyen hasznosítás jöhet szóba? Milyen tervek születtek?

IA: – A mai napig semmilyen hasznosítási program nem született meg, nincsenek szakmai programok, rendezési terv, zajra vonatkozó környezetvédelmi előtanulmány, ami alapján ki tudnánk állni a lakosság elé, hogy mit fog jelenteni számunkra a repülőtér. A közelmúltban egyébként kézhez kaptam egy német szakértő ismerősömtől egy rövid tanulmányt, amely bemutatja a javasolt szakmai lépéseket, elemeket, valamint a repülőtér környezeti hatásait. A repülőtér ügye véleményem szerint egy térségfejlesztési program, melybe beletartozik a környékünkön kívül a Balaton, a Bakony, s még talán Somogy megye egy része is. Nagy késésben vagyunk – mint tulajdonosok – az előkészítésben. 2005-ben, amikor az önkormányzatok visszakapták a területet, Veszprém felvállalta, hogy elkészít egy fejlesztési koncepciót és egy rendezési tervet. A koncepciót és az abban tett ajánlatot Szentkirályszabadja nem tudta elfogadni, a rendezési terv elkészítése pedig nem történt meg.

Index: – Egyenrangú partnerek Veszprémmel?

IA: – A 2005. év őszi előkészítő munkák időszakában jelentős nézeteltérés állt fenn a két önkormányzat között. Az együttgondolkodás érdekében 2005 decemberében egy közös bizottságot hoztunk létre, ahol a közös érdekek megfogalmazásának elvében megegyeztünk, azaz 50-50 %-os tulajdonosi jog gyakorlását fogadtuk el kölcsönösen. A megállapodás alapja az volt, hogy a terület kb. 65 %-a Szentkirályszabadjához tartozik, míg az épületek java része veszprémi területen van.

Index: – Eladás vagy bérbeadás? Milyen egyezség született ebben a kérdésben?

IA: – Az üggyel foglalkozó ad hoc bizottság előtt Veszprém mindig csak az eladáson, Szentkirályszabadja pedig bérbeadáson gondolkodott. Végül megegyeztünk egy elfogadható minimális vételárban, amit egymilliárd forintban határoztunk meg. 2006 februárjában csak eladásra írtuk ki a pályázatot. A község és a térség érdeke az, hogy ez a fejlesztés minél előbb beinduljon, üzemeljen. A két önkormányzat abban egyetértett, hogy – mivel semmilyen rendezési terv nincs – a vételár fölött körülbelül 3–4 milliárd forintot kell befektetni annak érdekében, hogy a repülőtér működőképes legyen. Az elindított pályázat azonban nem volt sikeres, ennek fő okaként a rövid beadási határidő és csak magyar nyelven való megjelenés említhető. A pályázati kiírást megvásárló cégekkel felvettük a kapcsolatot, mondják el, miért nem nyújtották be ajánlatukat. Ők most egy meghívásos pályázaton vesznek részt, aminek beadási határideje július 21.
Megjegyzem, hogy a már korábban említett német tanulmányban az áll, hogy a repülőtér hatása a környezetre és a bővített értelemben vett környékre (10–20 km) megköveteli a politikai és a hatósági erők állandó felügyeletét, ezért a 100 százalékos privatizációt a tanulmány nem javasolja. Eszerint szét kell választani a tulajdonjogot és az üzemeltetési jogot, ugyanis ez utóbbit privatizálni kell, miután a gazdasági és történelmi tapasztalatok alapján is a privátgazdaság keretein belül kedvezőbben fejlődne.

Index: – Ön miért tartja fontosnak, hogy ne adják el teljes mértékben a területet?

IA: – Szentkirályszabadjának fontos a lakosság érdeke, amit csak úgy tudnánk védeni, ha a repülőtér tulajdonosi körében benne maradnánk, kisebbségi jogok alapján bizonyos kérdésekbe lenne beleszólásunk, például a repülések mennyiségét, idejét tekintve. Ha azonban az eladás megtörténik, bármikor újra értékesítésre kerülhet az ingatlan, s csak hatósági úton érvényesíthetnénk kéréseinket a lakosság érdekébe. Egyelőre egyezséget kötöttünk Veszprémmel, reméljük, hogy a befektetési szándék folyamatosan közös kompromisszum keretében valósul meg.

Index: – Mit jelentett Szentkirályszabadjának korábban a repülőtér?

IA: – Munkahelyet teremtett, gyakorlatilag együtt éltünk azzal a helyzettel, hogy katonai repülőtér működött a szomszédságunkban. Időnként kellemetlen volt, de hiszem, hogy ha megvalósul a polgári repülőtér, munkahelyek jöhetnek létre, plusz adóbevételhez juthatunk, s az idejövő utasforgalom – ami csak várhatóan lassan emelkedik – valamilyen módon településünk javát fogja szolgálni.

Index: – Csak repülőtérben gondolkodnak?

IA: – Nem, hiszen egy 440 hektáros ingatlanról van szó, amelynek egy része a repülőtér üzemi területe lesz, ezen kívül alakítható ki az ipari logisztikai, idegenforgalmi terület.

Index: – Mikor indulhatnak az első menetrendszerinti járatok?

IA: – Úgy vélem, két-három év múlva fogadhatja hivatalosan az első utasszállító repülőgépet Szentkirályszabadja.

Repülőtér az űrből.