Vége a hetedik Utcazene fesztiválnak. Mi megtettük a kötelességünket: hallgattuk a zenét hajnalig, ugrabugráltunk a Kossuth utcán, vegyültünk a tömegben és nagyon-nagyon sajnáltuk mindazokat, akik nem veszprémiek. De lássuk, mindez hogyan is nézett ki a másik oldalról!

Index: Mennyi az Utcazene fesztivál költségvetése, és hogyan jött össze pénz?

Horváth Károly: A teljes költségvetés nettó 26 millió körül van, de a számok még nem véglegesek. Ennek egy jó része állami forrás: pályázatokból jön kb. 11 millió, a Várostól pedig 6 millió. A többi főleg szponzori pénz, vendéglátás, merchandise bérbeadása.

Index: A tavalyi nagy támogató, a T-Online, idén kiesett. Nagy érvágás volt?

H.K.: Nem örültünk neki, mert ha idén is beszállnak, szebb és nagyobb lett volna a fesztivál. Viszont pályázatokból sokkal több pénzt gyűjtöttünk össze, mint tavaly. A múlt évben ugyanis egyetlen nagy pályázatot sem nyertünk, idén viszont ezek bőven pótolták a kieső szponzori hozzájárulást. A cégek ugyanis most inkább a VB-re összpontosítottak.

Index: Emlékszem, tavaly az is kérdéses volt, lesz-e egyáltalán Utcazene fesztivál.

H.K.: Pénz sose volt elég, és eddig mindegyik fesztivál veszteséges volt. Idén történt meg először, hogy ez nem így van. Tavaly például két hónappal a fesztivál előtt derült ki, hogy egyik nagy pályázaton se nyertünk. Akkor nagyon erősen meg kellett húzni a költségvetést. Igazából a fesztivált akkor az mentette meg, hogy az utolsó pillanatban beugrott az OTP. Az idén pozitív nullára jön ki a költségvetés. Még tisztán nem látjuk a számokat, mert sok plusz költség merült fel közben is, de fagyira azért jut majd.

Index: Hány látogató volt, és hogyan lehet ezt számolni?

H.K.: Nagyjából sehogy nem lehet számolni. Csak saccolni tudunk: úgy hetvenezer látogatónk volt. A tavalyinál többen voltak, az már az első nap kiderült. Az alapján tudunk becsülni, hogy hányan vannak a nagyszínpadoknál és ehhez hozzáadunk valamennyi mozgó tömeget. De elég reménytelen ezt számolgatni, főleg most, hogy a Street Art és a vendéglátós résszel még nagyobb lett a fesztivál területe.

Index: Most szerepeltek először zsonglőrök. Ez mennyire jött be a közönségnek?

H.K.: Én a fesztivál alatt a koncertekből is csak kb. két órányit láttam futkosás közben. A zsonglőrökből pedig csak annyit, hogy a meghívott nagy fellépők produkciója tetszett az embereknek. És újdonság volt a Jazz Színpad is, aminek szintén nagy sikere volt.

Index: Miért kellenek ezek az extrák a fesztiválra? Miért nem elégedtek meg az utcazenével?

H.K.: Szeretnénk mindig izgalmasabbat, jobbat csinálni. Az új dolgok általában úgy alakulnak ki, hogy megkeres minket az ötlettel. Idén a zsonglőrök vetették fel, hogy ha mi támogatjuk őket, akkor összeállítanak egy programsort. A hozzájárulásunkból fizették a fellépők tiszteletdíját, abból oldották meg a repülőjegyek vásárlását, a fellépési költségeket. Ezen kívül mi biztosítottuk nekik az étkezést, a Város pedig a szállást a belvárosi tornacsarnokban.

Index: Hogy válogatjátok az esti fellépőket?

H.K.: A nem utcazenész fellépőket általában Muraközy Péter szedi össze. Neki sok ismeretsége van az itthoni zenei berkekben. A külföldieket együtt próbáljuk kitalálni, sokat segít nekünk ebben Podlovics Péter is, aki sok együttest szervez Magyarországra. Meghallgatjuk őket, kiderítjük, ki az, aki európai turnén van. A nagyokat ugyanis nem tudjuk megfizetni, ha éppen nincsenek valahol a közelben.

Index: Az idén meghívott európai utcazenészeket honnan ismeritek?

H.K.: Láttunk már sok jó utcazenei produkciót korábban is, de azzal, hogy milyen színvonalon működik ez külföldön, igazából az olyan fesztiválokon szembesülhet az ember, mint a ferrarai Buskers Festival. Tavaly jártunk is ott. Akkor rendezték a 18. ilyen fesztivált. Beszélgettünk néhány zenésszel, pár együttest a műsorfüzet alapján kerestünk meg, és nézelődtünk más hasonló fesztiválok programjaiban is. 20-25 zenekarral vettük fel a kapcsolatot, és öten mondták elsőre és ismeretlenül, hogy eljönnek Magyarországra. Ők csak útiköltséget, kaját és szállást kaptak. Ezen kívül kalapozhattak, bár az itt nem sokat számít, és árulhatták a CD-iket. Az ő szereplésük nekünk is első kaland volt.

Index: Miért van az, hogy az európai utcazenészek kategóriákkal jobbak, mint a magyarok?

H.K.: Nem rosszabbak a magyarok, inkább azt mondanám, nincsenek. Nálunk nincs ennek kultúrája, hagyománya. Csak néhányan űzik ezt profi módon. Az ok egyszerű: nálunk ebből nem lehet megélni. A legtöbb magyar, aki ezzel foglalkozik, elsősorban külföldön dolgozik. Nyugat-Európában, ha valaki bedob a kalapba két eurót, az már nem is annyira rossz, itthon pedig ha bedobnak egy százast, az már nagy szó. Nálunk talán a CD-eladásból szedtek össze valamennyit a meghívottak. Úgy láttam, az I Skarbonarinak és a Concertino-nak vették a lemezeit. Ha lezártuk a fesztivált elküldjük a körleveleket a fellépőknek, és rákérdezünk, hogy érezték magukat, mi a véleményük a fesztiválról, szerintük hogyan lehetne idecsábítani jövőre a többieket.

Index: A válogatás alapja, úgy tűnik, a ti zenei ízlésetek. Sosem lesz, mondjuk, metál fellépő az utcazenén?

H.K.: Azért Pokolgép is volt a programban! Amúgy a metállal nem stiláris problémáink vannak. Nem azért nem hívunk ilyet, mert nem szeretjük. De az utcazenébe, azaz az akusztikus hangzásba a klasszikus rock vagy a metál nem passzol bele. De, nézd meg, a Pokolgép is meg tudta oldani, hogy utcazenésen szóljon, és nagyon nagy sikere volt. A nagyszínpadra viszont biztosan nem hívunk metál zenekart, mert nem akarunk zúzdát csinálni az Óváros téren.

Index: Sok SMS érkezett a szavazásra?

H.K.: Kevesebb, mint gondoltuk, de a célunk csak annyi volt, hogy tiszta körülmények között dőljön el a közönségdíj sorsa. A díjat mindenképpen ketté akartuk bontani. Egyrészt azért, hogy ha valaki a díj reményében jön el zenélni, akkor ösztönözheti az, hogy ha pl. szakmai zsűri díját nem is viszi el, a közönséget még meghódíthatja (és fordítva). Másrészt, ha sok nagyon jó fellépő van, akkor esély van arra, hogy közülük kettőt is díjazhatunk. De ez nem zárja ki, hogy a zsűri és a közönség választása egybeessen. Az első három fesztiválon szavazólapokat használtunk. A vége ennek az lett, hogy az utcazenészek begyűjtötték az újságokat, kivágták a szavazólapokat, és marokszámra hozták be őket leadni saját magukra. Tavaly a webes szavazás sem nagyon vált be, s még mindig jóval kevesebb ember használ Internetet mint mobilt. Ilyen előzmények után döntöttünk az SMS mellett. Ez a 75 forintos ár, úgy gondoltuk, visszatartja azokat, akik magukra, haverra, rokonra akarnak ezer SMS-t elküldeni, viszont nem megfizethetetlen azok számára, akik tényleg szavazni szeretnének.

Index: A szavazás állását a nagyközönség nem követhette nyomon. Nem generálta volna ez a szavazók aktivitását?

H.K.: Nem is akartuk generálni, nem ez volt számunkra a fontos. Csak azt akartuk, hogy tiszta és demokratikus megoldást adjunk annak a kezébe, aki szavazni szeretne.

Index: Mit szólsz a végeredményhez?

H.K.: Nem nagyon volt időm figyelni a zenészeket, már csak ezért is szükség van „külsős” zsűritagokra is. A szakmai zsűri megbeszélésén három név merült fel, Ikvai-Szabó Botondék mindhármuknál szerepeltek, így ők lettek a győztesek. Esélyesek voltak még a tavalyi nyertesek, Takáts Eszter és Kónya Levi is.

Index: Szervezőként mit éreztél a fesztivál legkritikusabb pontjának?

H.K: Az első nap mindig teljes káosznak tűnik belülről, de most ahhoz képest reményteli volt az indulás. Persze aztán kiderült, hogy a Gabinnak törölték a járatát, és nem tud jönni. Általában a külföldi fellépőkkel adódtak apróbb gondok. Mindegyik mellé fogadtunk „baby-sittert”, hogy minél problémamentesebb legyen az itt tartózkodásuk. Az apróbb problémák megoldásában nagyon nagy segítséget nyújtottak a Globlocalos önkéntesek, akiknek mindenképpen szeretném megköszönni a közreműködést. Ezeken kívül folyamatosan apró problémákat kellett megoldanunk, és nehézségek fakadtak abból is, hogy bevételeink nagy része még csak most fog megérkezni, és itt helyben nagyon sok készpénzt kellett előteremtenünk különböző azonnali kifizetésekre. Mindig van egy-két milliónyi lyuk, amit gyorsan be kell tömögetni a fesztivál alatt.

Index: Mennyire szokta meg a város a fesztivált? Volt feljelentés csendháborítás miatt?

H.K.: Ha történt is feljelentés, a rendőrségen vagy a városházán, hozzánk már nem jutott el a híre.

Index: Hogy látod, mennyiben változott meg a fesztivál a hét év alatt?

H.K.: Állandóan változik. Mindig keressük, hogyan lehetne jobb, nagyobb. Most is vannak megvalósulatlan ötleteink. Ilyen például a gyerekszínpad, ami eddig nem jött össze, mert mindig ez esik ki először a költségmegszorítások során.

Index: Ha a legelsőt összehasonlítod a mostani fesztivállal, akkor mit látsz a legnagyobb különbségnek?

H.K.: Ég és föld a kettő! Akár az esti programokat nézem, akár a nézőszámot… De szervezőként ilyen apró dolgoknak is nagyon örülünk, hogy lényegesen több mobil WC-t sikerült szereznünk, vagy hogy tavaly óta kitelepültek a kajások a fesztiválra. Mindig van mire építenünk az előző évből, tehát igazából mindig csak az új dolgokkal kell kicsit többet foglalkoznunk. Azokkal viszont mindig van para, hogy hogy fognak elsülni. Most a zsonglőrök szereplése kapcsán izgultunk, vagy amiatt, hogy nem mennek-e két nap után haza a külföldi utcazenészek, mert tele van hócipőjük azzal, hogy semmit nem bírnak összkalapozni.

Index: Összehasonlítva, mondjuk, a ferrarai fesztivált a veszprémivel, mik a legnagyobb különbségek?

H.K.: Ferrarának hatalmas reneszánsz belvárosa van. Akkora, mint fél Veszprém. Ez nagyon feldobja a fesztivál hangulatát. A ferrarai csak utcazenészeket vonultat fel, ám minden zenekar olyan színvonalú, mint a Concertino vagy az I Skarbonari. Ilyenekből van vagy ötven. Nincsenek színpadok, nincsenek nagy fellépők. Ott a zenész odamegy a helyszínre, kipakol, lerakja a tábláját és zenélni kezd. Az a rendezvény inkább a tényleges utcazenélésről szól, míg a veszprémiben sokkal több a buli. Ferrarában nem zúznak a nézők a színpadok előtt. Máshol nincs ilyen közönség, mint itt.