Példamutató ötlettel rukkolt elő a városháza, amikor kijelentette, az iskola és a diákok közötti problémák elrendezésére egy biztost fog kinevezni. Az ötlet nagyszerű, a kivitelezést majd meglátjuk. Mert az a lényeg, hogy milyen embert álmodnak a posztra. Szerintem ez nem jogászi feladat, ide az oktatást ismerő csupa nagybetűs EMBER kell, aki képes átlátni az oktatás helyzetét, és hidat képezni a családok és az iskolák között.

Mindenki járt iskolába. Mindenkit ért sérelem, és a többség ezt haláláig cipeli magával. Nagyon fontos időszak ez a fiatalok életében, tanulják a felnőtté válást, kialakítják az értékrendjüket, megismerik a döntéseik nehézségeit. És ebben döntő szerep hárul a családokra és a tanárokra. Főleg az utóbbiakra – a felgyorsult életritmus miatt, hiszen a családoknak egyre kevesebb idejük van a gyerekeikre. Ez a tanulási folyamat nem megy súrlódások, ütközések nélkül!

Gyakorlatilag ez is a tanulás, a felnőtté válás része. Azonban az utóbbi időben ezek az ütközések felerősödtek, durvábbá váltak. A tanárok nagy része a régi poroszos, tekintélyelvű módszerrel semmire sem megy. A problémák ugyanazok, de a más a reakciók más megoldást, más módszert kívánnak. Amíg ezt az új módszert, stílust megtalálja az iskola, a tanár, addig számtalan kisebb-nagyobb iskolai problémával találkozhatunk. Ezek orvoslásában segíthet a városi ifjúsági cselekvési tervben megjelölt biztos.

Nem egyszemélyben kell megoldania a problémát, hiszen ott van az iskola, ott vannak a tanárok, akik tartják a kapcsolatot a családokkal. Az esetek többségében az iskolai rendszer helyben megoldja a problémát. Ott van a szaktanár, ha neki nem megy, ott van az osztályfőnök, igazgató, és végül a diákönkormányzat. Ez a nagy elmélet, ami sokszor a gyakorlatban nem működik – a fenti problémák miatt.

Tehát a leendő biztosnak nemcsak a tanár-diák konfliktusban, hanem a tanár-igazgató, iskola-család közötti ellentétekben is kell közvetítenie, és megoldást találnia. A feladathoz közvetítő alkatú ember kell, aki fel van vértezve iskolai ismertekkel, tapasztalatokkal és humánummal. Egy hídember kell. Aki nem ismeri az iskola világát, aki nem tanított, aki nem emlékszik arra, milyen volt diákként az iskolapadban ülni, az nem tudja jól ellátni a feladatát. Mint gyakorló tanár tudom, vannak olyan kollegák, akik egy pillanat alatt képesek elfogadtatni magukat diákjaikkal, azok családjával. Ilyen embert kell találni!

Nagyon fontos, hogy ki tartja fenn a biztost, ki ellenőrzi, kik segítik a munkáját. Az önkormányzat forrásából kell a fizetését biztosítani, de ne közvetlenül a városházától kapja. A városháza a fenntartója az iskoláknak, ezért. Biztos van olyan szervezet, egyesület, amely ezt megoldhatja. Az ellenőrzésben a diákoknak, fenntartónak egyaránt részt kell vállalni. Sőt úgy gondolom, a munkában is, ugyanis ez nem lehet egyemberes munka. Ide segítők kellenek, például jogász, pszichológus.

A döntés előtt – amit sokszor úgy hoznak, hogy mi a legolcsóbb, hogyan legyünk minél gyorsabban túl rajta – alaposan gondolják át a döntnökök a fentieket, mert egy jó ötletből nagyon könnyen rossz kivitelezés fakadhat!